Az a véleményem, hogy ez már szubjektum, egyszerű ízlésbéli kérdés, kinek mi tetszik... Megváltozott a közizlés, a zenehallgatási technikák, szokások, eszközök. A közönség igényli a hangosságot, a "dögöt", az agresszív hangzást, főleg a mai zenékben. Más generáció, más preferenciákkal. Nincs ebben semmi különleges. Van aki a vinilt preferálja a régi hangzású felvételeivel, és van aki iponeon hallgatja a zenét agybadugós, kékszaros bizbaszon (és neki is elfogadható minőséget kell rittyenteni, mert ráadásul már jócskán ő van többségben)... A loudness war-kérdés önmagában az egyik legnagyobb flame, amit csak el lehet követni a zenei témában. Sose nyavajogtam emiatt, ha nem tetszett egy kiadvány hangzása (kurvára szubjektív), akkor megvettem másik kiadásban. Rendszeresen hallgatok súlyosan processzált zenéket, kimondottan jót tesz nekik a vastag hangzás (pl. Daft Punk, Massive Attack, Depeche Mode stb.), de pl egy korai CD-s kiadású FGTH-lemez is elvezhetően szól mindenféle extra kompresszió nélkül -nálam nem ezen múlik a zene élvezete. A broadcast technikában egyenesen lekérdés a megfelelő process beállítása -nem a " szétkompresszálás, az dilettáns hiba -hanem a folyamatos, minden idopillanatban az optimálishoz közeli jelszint biztosítása. Vegyes a műsor összetétele, a hallgató nem szereti tekergetni a hangerőt és azonos musorforrasok közül a hangosabbat fogja választani. A jel/zaj viszony javítása érdekében is fontos a musorjelet a csucs közelében tartani. Az autotune szintén része a mai zenének, azert mert valakinek ez nem zsánere, még ott a helye a zenében. A legnagyobb popslágerek lettek sikeresek az ilyen technikák használatával, tehat a közönség szereti, akkor pedig helye kell legyen a zenében és pont.