( FébertI | 2006. 10. 18., sze – 22:11 )

De furcsa nekem az, hogy egy fél órás buszútból 1 órás lesz.. Akkor hogy lehet kiszámítani hogy mikor indulj el dolgozni? Illetve tolerálja a munkáltató a késést? ÉN kimondottan a percnyi pontosságot szeretem :) elvárom és én is teljesítem :) na jó biztos vannak kivéltelek, és most Mónikának is megbocsátom ha néha késik mivel oviba viszi kisfiát.
Viszont ami előny, hogy ezek szerint van időd gondolkodni.
VAn amikor nem reggelre mész?
Szerinted van aki szeret sötétben felkelni? :) Viszont részese lehetsz a napfelkeltének.

mit értesz céltudatottság alatt?

tulajdon? ahhoz két szereplő kell: a birtokló és aki hagyja magát birtokolni... ha mindkettőnek megfelelő a szereposztás akkor nincs gond
Engem tutti hogy sosem birtokoltak, nem is fognak.. és igényem sincs rá :)
Sosem gondolkodtam azon hogy milyen társadalmi rétegbe is tartoznék ha lenne ilyen besorolás. AZ biztos, hogy a szellemi tőkémet értékesítem és úgy érzem, hogy megfelelően. Működik a kereslet kinálat...
Modern gondolkodású nőnek tartom magam aki nyitott a világra, az újra.

Viszont!!! Sosem kerestem azt aki dönt helyettem. CSak eljátszottam a gondolattal hogy néha de könnyű is lenne. Illetve ahogy írtam volt is egy srác...
EZ olyan hogy amikor régebben kiakadtam a munkámon azon töprengtem hogy de jó lenne is újságárusnak lenni.. egész nap csak olvasnék :) De sosem voltam 1 napig sem újságárus. EZ csak olyan poén volt a részemről.
Nézd tr3w kimondom/leírom azt amit ezek szerint még TE nem látsz... A múltunkban van a közös.. ezért vagyunk mi összhangban..
Mindketten gyerekkorban lettünk felnőttek. Anyukám halálával 10 évesen felőtté kellett válnom.. onnantól fogva én irányítok és döntök.. a mai napig. Apukám nagyon jó lelkű, kedves, aranyos.. jól főz, finomakat süt.. de DÖNTENI nem tud. illetve anyukám volt a domináns.
Te szinétn korán felnőttél. Bár még csak elképzelésem van arról hogy miért is ... Ha akarsz írjál róla.