A hit és a tudomány nem zárja ki egymást, hiszen a tudomány is hiten alapul. Azon a hiten, hogy igaz a modelled. Ezen nem segít az, ha tudományos módszerekkel bizonyítod az elméleted helyességét, mert a modellednek mindig vannak korlátai.
Jó példa erre a newtoni fizika. A newtoni fizika helyességét lehet tudományos módszerekkel igazolni, miközben tudjuk, hogy a newtoni fizika nem igaz. Ez nem ellentmondás, mert a modell igazolása korlátosan történt, nevezetesen a makrofizikában. A kvantumfizikában viszont már nem jó a newtoni modell. Utólag persze kvantumelméleti megközelítéssel igazolható, hogy a newtoni fizika helyes akkor, ha az sok részecske viselkedésének statisztikai modellje, átlaga, tehát, ha makroszkópikus világban használjuk. Következésképpen a modelljeinknek vannak korlátai, s csak ezen korlátok között használhatók.
Valami olyasmi ez, hogy ha látsz egy fekete tehenet, akkor abból nem az következik, hogy az a tehén fekete, pusztán az, hogy a tehén feléd eső oldala fekete, mert azt látod. :)
Éppen ez az oka annak, hogy a hit és a tudomány nem zárja ki egymást. Mi van akkor, ha úgy definiálom Istent, mint a fizikai törvények összességét, tehát a világot működtető szabályok együttesét?