Pedig pont azért magyaráztam hosszan, hogy nem csak optikai lemezre lehet kiírni, sok minden bebootolja, és sok mindenen bebootolható (még fel sem soroltam minden lehetőséget, mert pl. Grub4dos is be tud bootolni .iso fájlokat). Mert egyénként hogy máshogy telepítenél OS-eket? Jó, pl. Arch meg Gentoo telepíthető chroot környezetben is, de az OS-ek (és bizonyos live módot használó, klónozó, adatmentő, particionálós szoftverek) 99,999999%-ánál az az alap, hogy installer vagy live .iso-t kell bebootolni. Attól még nagyon messze vagyunk, hogy ez elavult legyen, ha van az embernek optikai meghajtója, ha nincs (nincs nekem sem vagy 7+ éve, nem is hiányzik). Az ISO9660 teljesen elég arra, hogy egy telepítő elinduljon, ahhoz nem kell ZFS, meg Btrfs mindenféle titkosítással meg extra redundanciával.
Még Win10-nél sem úszható meg. Pedig régen elég volt, hogy az ember a telepítőfájlokat rámásolta egy FAT32-es partícióra (amit az UEFI BIOS konkrétan EFI partícióként érzékel), nem kellett iso-t kiírni (nem is elég simán kiírni, ami Linux alatt gond), de a v2004-es kiadás óta ez nem játszik, mert átlépték a 4 gigás határt fájlméretben, így bukta.
De még csak nem is csupán bootolásra használható. Pl. sok olyan régi emulátor van, ami nem tud mappa/meghajtómegosztást, és ha az emulált rendszerre akarsz fájlokat jutattni, az még a mai napig sokszor a legegyszerűbb, ha mkisofs-sel egy mappából iso-t csinál valaki, és azt adagolja be az emulátornak virtuális optikai lemezként. Nyilván, ezt normális virtualizációs szoftverek és modern emulátorok megoldották kulturáltabban, de néha kell még ilyen favágásokhoz folyamodni, az .iso erre is tökéletes formátum.