> A tiltásokkal meg lehet csak ásod az árkot.
Ebben van igazság, de gondolj már bele, hogy egy függőségről van szó. Ha nem tiltod, akkor magától nem lesz képes belátni, hogy le kell jönnie a függőségéről. Pláne addig nem, ameddig benne van, és motiválatlan arra, hogy kijöjjön belőle.
Ameddig nincsen semmi baj, addig működhet egy engedékeny megbeszélős módszer, de ha már egyszer valaki függő lett, akkor nem fogod tudni szép szóval lebeszélni róla.
A függésnek az a mechanikája, hogy minden egyes alkalommal amikor a függés tárgyát megcselekedjük, akkor az megerősíti a mechanizmust. Tehát ameddig lehetőség van megtenni, addig a függés idegi mintázata csak még jobban beég. Semmi esély nincsen a leszokásra addig, ameddig a függés gyakorlására lehetőség van.
Az árok ásását ellenpontozni szerintem csakis azzal lehet, hogy a leszokás megkezdésekor a szülő is elköteleződik, ő is vállal lemondást a saját életében fontos dolgokról abból a célból, hogy rengeteg időt tölthessen a gyerekével. Ezt az időt pedig a kapcsolatuk javítására használja, illetve arra, hogy a régi helyett új, gyümölcsöző szokásokat alakítsanak ki együtt, amik szépen lassan átvehetik a helyét a régi rossz beidegződéseknek.
Értelmetlen azonban azzal próbálni betömni az árkot, hogy hagyjuk a függő viselkedés mélyülését. Ez olyan, mint pálinkát csempészni az elvonóba, hátha a függő bizalmába férkőzünk, és aztán jófejségből magától leszokik a kedvünkért.
Az alkoholról való leszokásról olvastam olyat, hogy az alkoholistának sokkal több esélye van leszokni, ha a párjával együtt alakít ki új szokásokat, új életformát magának. Tehát a környezetnek is változnia kell, és segíteni kell a függő változását.
Mondom, nem vagyok szakértő, de a többi fajta függőséggel való párhuzamot érdemes végiggondolni, és a sikeres leszoktató programokból tanulni, mert biztosan van köze egymáshoz a mechanizmusoknak.