Már itthon.
Azért mentek ki, mert bátyám építésvezetőként, felesége (akkor még nem volt az) egy bankban dolgozott, elvileg tehát normálisan kerestek, mégsem láttak esélyt arra, hogy belátható időn belül összejöjjön egy házra/autóra, vagy egyáltalán esküvőre/gyerekre a pénz.
Tehát kimentek, dolgoztak amit tudtak, többnyire rendezvényeken felszolgálást, ilyesmit. (Középsuli mellett már csinálták ezt itthon is.)
Az első fél év nagyon durva volt, felélték azt a pénzt is, amit kivittek magukkal. Aztán szép lassan beindultak a dolgok.
Volt esküvő (persze itthon), kocsi. Majd jött a gyerek.
Kicsit korábban mint várták, de sebaj.
(Mert persze pont ekkor kapott egy nagyon jó állásajánlatot bátyám. Csak az szóba sem jöhetett, hogy sógornőm kint szüljön. Az ottani egészségügyi ellátásról rigidus tudna bővebben mesélni.
Csak egy példa: a 9 hónap alatt 3 alkalommal van kint vizsgálat+ultrahang a kismamáknak.)
Tehát kint voltak vagy 4-5 évig, pénzt nem tudtak úgy félrerakni mint szerettek volna, de legalább megtanultak angolul, és itthon bátyám a kinti ajánlásaival kapott egy elég jó munkát. Végülis megérte.
"...handing C++ to the average programmer seems roughly comparable to handing a loaded .45 to a chimpanzee."
-- Ted Ts'o