( pink | 2021. 01. 12., k – 22:23 )

Szerintem a többség igen.

Persze ennek is két oldala van: marketing gépezet épül arra, hogy elhitessék az emberekkel, hogy rájuk is süthet a nap, és olcsóért vehető királyság.

Létezik olyan üzleti modell, ami eleve a pszichológiai reakcióidra alapoz: rád melegítik a hulladékot nem annyira fájdalmas összegért, és mire rájössz, hogy átkúrtak, nem reklamálsz, mert szégyelled magad. Nem akarsz vele szembesülni, hogy hülye voltál. (Az elenyésző kisebbség reklamálónak meg szó nélkül visszafizetik a vételárat, még mielőtt nagyon belelendülnének.)
Vagy annyira olcsó a cucc, hogy azért kb. még rágót se kapsz, így a hülyének is megéri, akkor is megéri, ha nem is kell stb.
Én azért vagyok mérges, mert e miatt iszonyatos mennyiségű hulladék keletkezik.

Az árazásnak én a következő kategóriáit különítem el:
. Ha körülnézel, nagyjából lehet látni, hova áraz be valamit a piac. Ettől szerintem se fölfelé, se lefelé nagyon eltérni nem érdemes (hacsak nem valami nagyon szokatlan igény áll fenn).
. Van a lehúzó ár, ami főleg a vásárló tájékozatlanságára épít. Ezeket a cuccokat többnyire szponzorált hirdetések / keresési eredmények révén, illetve főtéri, sétálóutcai butikokban adják el.
. Van a luxus ár, amikor tudod, hogy nem ér annyit a cucc, de egy vélt vagy valós exkluzivitásért fizetsz. Pl. van egy bizonyos fajta 500.000 Ft-os babakocsi, és itt a környékünkön tudják egymásról, kinek van még ilyen. Ez egyfajta kommunikáció ezek között az emberek között, illetve egy csoportba tartozás kifejezése. (A múltkor alaposabban megnéztem egy ilyet: nem nagyon tűnt jobbnak a mi hajdani 100.000 Ft-osunknál.)
. És van a spúr ár: ami a hiszékenységre vagy az ábrándoztatásra épít. Elhiszed, mert el akarod hinni, hogy ennyiből meg fogod úszni - a nélkül, hogy egyáltalán belegondolnál.

E mellett egyeseknél van egy neveltetésből eredő spúrság. Pl. az egyik kollégám a feleségével 50 Ft különbség miatt rendelte a szarabb kaját, amit aztán borították ki és mentek utána sütizni, mert nem laktak jól. Pedig ha többet már nem dolgozna az életben akkor se halna éhen...

Nem mondom, hogy mindig mindenből a legjobbat kell venni. Pl. ha sose fúrsz, akkor jó lesz a 12.000 Ft-os blekendekker fúró is. Arra jó, hogy legyen a szekrény aljában. Vagy ha kölcsönkérik, legalább nem egy jót tesznek tönkre.

De azt gondolni, hogy a kis kínai majd egy garázsban megcsinálja neked a cuccot olyan minőségben, mint egy tapasztalt, múlttal rendelkező gyártó, és mindezt annyiért kínálja, hogy magad sem érted, hogy nem bukik rajta, nos...szerintem dőreség.

Van persze az az eset, amikor unatkozol vagy valami perverz érdeklődés miatt sorban megveszed aliról az összes gagyit, és játszol vele, melyikből mit lehet kihozni, esetleg még blogot is írsz minderről vagy jutubot csinálsz. Ez tök jó időtöltés, de talán inkább specialitásnak számít.

Ha problémát akarsz megoldani, akkor szerintem
- mérd fel, mit is akarsz, mire van szükséged
- mérd fel a kínálatot, a különbségeket, az árakat - tájékozódj
- iterálj egyet, mennyit szánsz rá, mennyit ér neked, miből tudsz engedni, vagy mi az, amire először nem gondoltál de mégis kell - helyezd el a görbén a saját esetedet, annak derivált függvényét is figyelembe véve.
De naiv ne legyél és ne dőlj be a ,,hihetetlen" ajánlatoknak.
Arra is gondolj, hogy a szívás, megbízhatatlanság, bosszúság, elcseszett idő sokszor jóval nagyobb bosszúság, mint az árkülönbözet egy normális eszközért.