Darabra lehet, hogy kijönne a kevesebb ssd, de nem minden raid-level esetében.
Több lépésben történik a mentés, kifejezetten azért, hogy a tényleges prod. rendszert minél rövidebb ideig terhelje. Azaz első lépésben helyben készül egy mentés (gyakorlatilag másolat a fájlokról), és ezt követően kerül ez a másolat a másodlagos site-on lévő gépre, illetve a tényleges offline/offsite mentést készítő szerverre át.
"nem ertem a topologiat"
Négy egyforma gép: srv1.pdc, srv2.pdc au egyik gépteremben, srv3.bdc, srv4.bdc a másikban. Gépek között 10G, két site között sötétszál, szükség szerint sok csigabittel.
Ez a négy gép egy DB-szerver fürt (is), és mindegyiken van ~500GB terület, amire _jelenleg_ még elfér a teljes DB mentése (azaz a backup mérete <500GB). A mentés az egyik gépen helyben fut le, és az oda lerakott fájlok kerülnek át a másik site (pdc->bdc) valamelyik gépére - így a site-szintű redindancia megoldott. Ez a mentés kerül később offline/offsite szerveren tárolásra (VTL, illetve szalag), de ez a része lényegtelen.
A cél az, hogy négy szerveren, mentési jellegű terhelésre (azaz néhányszáz fájl, szumma ~500GB, ami 6-700GB fölé várhatóan nem fog menni a rendszer életciklusa alatt) ki kéne alakítani egy osztott, közös fájlrendszert úgy, hogy ami oda kiírásra kerül, az bármelyik site vagy szerver elvesztése esetén is használható maradjon.
Szóval 4x500GB-ból írásra optimális tárterületként ceph, gluster vagy más?