Még nem tudom, nyersen eszem-e majd a kecskebelet ha hozzájutok (bárcsak itt lenne már!), de az az egy legalább holtbiztos hogy MEG FOGOM KÓSTOLNI ÚGY IS. Sőt az lesz az első folgom hogy úgy kóstolom meg. Elvégre ritka csemege...
Aztán hogy mennyrre tartok ki emellett az attól függ, milyen lesz a tapasztalatom vele. Mondjuk ahogy magamat ismerem, elég sanszos hogy nyersen lesz mind elfogyasztva, de akkor se 100 százalék az esély erre, csak 99.9%.
El kéne fogadnotok hogy van ami sütve jobb, van ami főzve, s van ami nyersen. Az állati eredetű élelmiszerekből is, igen. Én például a „közönséges” húst FŐZVE szeretem a legjobban. Alaposan, jól megfőzve. Második helyen van amikor jól át van sütve. Amikor félig nyersen azaz angolosan van megsütve azt EGYÁLTALÁN NEM SZERETEM. Az „se ilyen se olyan”, hülyeség. Nyersen is jó, de úgy a legkevésbé, viszont még mindig jobb mint a félignyers.
Azaz a nyers húst azért eszem nyersen, azért eszem úgy IS, mert hiszek benne hogy teli van vitaminnal ami másképp elbomlana.
Már a nyers májjal más a helyzet. A máj igenis NYERSEN A LEGFINOMABB. Se főzve, se sütve nem szeretem, olyan mint a gumi, rágós, és szar az íze. Nyersen ellenben KIVÁLÓ!
Az agyvelő meg egyaránt kiváló nyersen is, főzve, is. Mondjuk nyersen egy picit talán jobb, de nem sokkal. Más az íze nyersen is, főzve is, de mindegyik esetben remek csemege.
A vér meg akkor jó, ha friss, de nem úgy hogy folyékony, hanem épp most alvadt meg! Ekkor gyorsan megiszom ami mégsincs megalvadva, azaz a savót, a szilárd alvadt vért meg „felszippantom”, szinte rágás nélkül nyelem le... egyszerűen mert ANNYIRA finom hogy nem vagyok képes ellenállni a mohóságomnak!
Néha kissé megsózom, de tulajdonképpen arra sincs szükség.
A nyelv egyértelműen főve a legjobb, nyersen túl rágós, sütve meg aztán pláne, úgy majdnem ehetetlen.
Halat én is csak főzve vagy sütve eszem mert nyers tengeri herkentyűknél tényleg nagy a fertőzésveszély. Viszont napokon belül kapok állítólag polipot, na azzal kivételt teszek, ilyen ritka csemegét muszáj leszek megkóstolni tényleg nyersen.
Ami a vesét illeti, azt még ki kell kísérleteznem. Sokan dicsérik, de bevallom nekem nem ízlik, kissé pisi-ízű és illatú. Igaz viszont hogy eddig csak főve próbáltam ki. Mire eszembe jutott volna hogy ezt is illik megkóstolnom nyersen, elfogyott a készletem... majd januárban rendelek újra, akkor meglátjuk. Az is lehet hogy a megoldás az lesz hogy beáztatom kissé ecetbe egy darabig. Vagy inkább, mielőtt megenném, feldarabolom és kiteszem két vagy három napra hogy kissé rohadjon. Nem nagyon, csak egy icipicit. Akkor más lesz az illata is és a zamata is. Persze itt is két variáció van: a rothasztás után nyersen eszem-e meg vagy megfőzöm...
Mielőtt valakit elfogna az okádhatnék, sietve közlöm, a kedvenc sajtjaitok is tulajdonképpen rothasztó baktériumok közreműködésével készülnek, ráadásul e baktériumok igen közeli rokonai azoknak amik a lábujjatokon a körömgombát okozzák...
Eh, most e leírástól úgy megjött az étvágyam hogy muszáj vagyok elrágcsálni némi nyers faggyút...