Miért „teljes” hiányról beszélsz? Mindenkinél van egy határ. Koplalsz, lemegy a súlyod. Ha tovább koplalnál, maradhatnál azon a szinten, nyilván. De éhes vagy. Egy darabig tűröd, akár sokáig is. De egy idő után „elszakad a cérna”. Nem lehet úgy élni hogy örökké éhségben telnek a napjaid, még ha csak „mérsékelt” éhségben is.
Mindez a teljesítményedet is lerontja. Egyrészt mentálisan, mert állandóan a kaján jár az eszed, nem a munkádon, mégcsak nem is a hobbydon. Erőtlen vagy, gyenge. Amikor én 70.25 kiló voltam, még aludni se tudtam rendesen, mert állandóan rázott a hideg, pontosabban nem állandóan de hullámokban, főleg a lábam. Pedig légkondicionált a szobám, és pontosan ugyanolyan volt a hőmérséklet mint mindig. HIÁBA. A szervezetem érezte hogy üzemanyaghiány állt be, emiatt hogy spóroljon átállt vészüzemmódra, és lekapcsolt minden olyan folyamatot ami nem létszükséglet, és ebbe beleértette azt is hogy lelassítja az alapanyagcserét, ami azt hozta magával hogy lecsökkentette a testhőmérsékletet is. Nem tudom mennyivel, de mindegy is, a lényeg hogy nem fűtötte annyira a testemet, így dideregtem.
Ilyen körülmények közt egy idő után az ember „behódol”, és ENNI KEZD. Én még igazán remekül kezeltem e szitut, mert nem tértem vissza a szénhidrátzabáláshoz, szigorúan kitartottam az egészséges ételek mellett, épp csak azokból többet ettem. Úgy tűnik mára minden oké, a testem kezdi megtanulni hogy nem kell pánikolnia, mert kaja VAN mindig amikor kell.