bármi ami visszafogja az embert a fejlettebb tudás megszerzésében - beleértve ebbe azt is amikor a túlzott kényelem biztosításával „szellemi addikciót” idéz elő - az nyilvánvalóan káros. Ez a számomra abszolút magától értetődő.
Akkor eleve GUI sem kell, aki használ az károsítja magát? Egyáltalán miért lenne hasznos megtanulni azt, hogy valaki 1996-ban a saját logikája alapján kitalált egy config fájlt a színek, keretek, stb. beállításához? Mitől foszt meg engem, hogy valaki más csinált hozzá egy beixelős beállítónégyzetet és már csak azt ismerem? Örülök, hogy nem kell config fájlokat túrni az alapműködéshez és másra tudom fordítani az időmet, nem véletlenül lett népszerű az Ubuntu.