Egyetértek az alapgondolattal, de a működő eszközök tönkretétele, bezúzása, mint környzetvédelmi és etikai probléma nem söpörhető le az asztalról csak az által, hogy nem lehet mindenkinek kedvező törvényt alkotni.
Ebben a kérdésben a törvények 100%-ban a pazarlás, az Apple profitérdekei és az újrafeltalált kerekek csúcsra járatása mellett állnak. Nem mellesleg, ezek a törvények, a józan észnek is ellent mondanak. Például annak az alapelvnek, hogy ha egy kütyü X embernek már nem kell, Y embernek még kellhet.
Tehát pl. lehetne egy olyan törvény, hogy működő készülékeket emberiségellenes bűntett bezúzni, vagy szándékosan tönkretenni, hogy más csak az újat vehesse meg.
Mutatok egy másik, elektronikai ipartól független esetet: https://g7.hu/elet/20200822/tonnaszamra-egetik-az-uj-ruhakat-es-mar-a-divatipar-is-kezd-beleorulni-a-sajat-ertelmetlen-tempojaba/
Hollandiában például 21 millió ruhadarabot nem tudtak eladni 2015-ben, a teljes kínálat 6,5 százalékát. A H&M pedig 2018-ban közölte, hogy 4,3 milliárd dollár (1315 milliárd forint) értékben maradtak eladatlan ruhái. A svéd lánc az eladatlan ruháit részben erőművekben égeti el, 2017-ben például 15 tonna ruhát (tulajdonképpen Magyarországon is hasznosulnak így ruhák a legszegényebb háztartásoknál). A túltermelés a luxusmárkákra is jellemző: a Burberry 2018-ban 37 millió dollár (11 milliárd forint) értékű árut égetett el a “márkaérték” megőrzésére hivatkozva.
Tehát egy illuzionális érték (márkaérték) megőrzésének érdekében fosztjuk meg több tucat tonna új ruhától a használt piacot és a rászorulókat, csakhogy a középosztály sznobjainak és divatmajmainak meglegyen az illúziójuk, hogy ők menőbbek, mint azok, akik nem költenek, nem költhetnek minden divatszezonban új divatruhára.