Nem akarok a kolléga nevében beszélni, csak a magaméban, de van egy olyan érzésem, hogy még sokan vannak így: az érdemi beszélgetésben nem akarjuk látni az agressziót, és a gúny, flegmaság, vagy akár a szarkazmus is annak egy gyenge változata. Nem feltétlen a te hibád, egyszerűen sok ember él manapság azzal, hogy egyszerűen érdemi válaszok, reakciók helyett bedobál nagy szavakat, gúnyos hasonlatokat, esetleg a másik személyét támadja, vagy azt akire épp hivatkozva van a beszélgetésben. Az igazán nagy tragédia az, hogy egy vitából youtube-on "x destroyed y" címen kiemeléseket osztanak meg emberek, pankráció lett ez szavakkal, odavágott mondatokkal, nem érdemi beszélgetés, főleg nem igazság keresés.
Amiket írsz, azt a nézőpontot amit hozol szívesen olvasom, amikor van rá időm, csak sokszor még ha nem is annyira harsányan, de pl. az "idealistázással" flegmázol, amitől nekem elmegy a kedvem a folytatástól. Próbálok konstruktív lenni, szerintem sokaknak a forma iránti ellenérzése erősebb, mint az olvasni, gondolkozni vágyásuk, főleg ha nem utal a forma arra, hogy lesz itt tartalom is.