Az emberek azert hiszik azt, hogy nincs nagy baj, mert a donteshozok (vilagszerte) ugy visekednek, mintha nem lenne nagy baj.
Haboruk alatt fejlodott a leggyorsabban a traumatologia: mert nyomas alatt hirtelen ki kellett talalni, hogy mi legyen az ezer darabra tort csonttal, es hogy visszavarhato-e az a leszakadt vegtag.
Meg mindig nem a megoldasok erdekelnek "minket". Hanem a felelosok es a szabalyok. Nehez igy a problemat komolyan venni.
Mivel ez egy informatikai portal, hoztam nektek egy szoftverfejlesztos analogiat:
Amikor raertek, napokon at vitatkoztok, hogy hogy szebb az a 8 (amugy mukodo) kodsor, es hogy melyik valtozot miert kene harmotok szerint 3 masik osztalyba tenni. Mindannyiotoknak megvan a meggyozodese, hogy milyen jovobeli kovetelmenyek eseten melyik megoldassal lesz nehezebb tovabbdolgozni es miert. A legalja amikor mar meglevo oszlopneveken vitatkoztok, mert "van idod most refaktoralni vegulis, ha mar arra jarsz, legyen mar egyseges ott is".
De mikor nagyon szuk hataridore kell irni a kodot, a legbelekotosebb ember is azonnal approve-olja a PR-t. Kiveve ha tenyleg nem mukodik a kod.
A kutatokkal, orvosokkal ugyanez a helyzet: minel nagyobb nyomas alatt vannak, annal hatekonyabbak. A maiak el sem tudjak kepzelni mar magukrol sem, hogy tudnanak olyan hatekonyak lenni, mint elodeik haboruk alatt.