> Hol a határ? Hol húzod meg, amikor már hiszel az orvosoknak?
Egyedileg kell értékelni, pont ez a lényeg. Próbálom magamat is diagnosztizálni, utánanézek a lehetséges kezeléseknek, és azok alapján döntök, hogy szerintem mire van szükségem. Ha ez egybeesik azzal, amit egy orvostól kapnék, akkor felkeresem.
Például a fogkő-leszedéssel egyetértek, ezért időnként meglátogatok egy fogorvost, végignézetem és leszedetem a fogkövet. A fúrást-tömést csak akkor engedném ha már muszáj. Volt már, hogy azt mondta fogdoki, hogy ott van egy gyanús elszíneződés, nekiállhatna fúrni. Én meg mondtam, hogy akkor inkább ne, majd legközelebb ha rosszabb lesz. Nem lett rosszabb.
Ha akut fertőzésem van, és nagyon rosszul érzem magam, akkor beveszek antibiotikumot. Ha csak kicsit érzem rosszul magam, akkor nem, ha az orvos felírta akkor sem. Kivárok addig, amikor már a saját megítélésem szerint is muszáj. Mondjuk ha nincs szükségem vényköteles szerre, akkor nem is megyek orvoshoz. (Hála a jóégnek magamat munkáltatom, ezért nincs szükségem papírra ahhoz, hogy kipihenhessek egy betegséget, az OEP aprópénzt meg leszarom mert úr vagyok.)
Ha elzáródik egy erem, és fizikailag átjárhatóvá kell tenni, abban az érsebészek ügyesek. A kérdés csak az, hogy melyik ponton döntök úgy, hogy ezt tényleg meg kell csinálni - ebben fenntartom magamnak a jogot a döntésre. A megelőzésben pedig tévedésben vannak, és ameddig az ellenkezője nem bizonyosodik be, addig nem fogom a tanácsaikat követni.
Ha a gyerek lázas, akkor egy ideig nem adok neki lázcsillapítót, mert a legújabb eredmények alapján nem érdemes (és ugyan mostanra ez lett a mainstream protokoll is - pár éve változott, én már előbb tudtam, mert előre tájékozódok -, a legtöbb gyerekorvos és szülő még nem tudja). De ha tovább is fennmarad a láz, akkor már adok. Eddig egyszer kellett végül adni. Az orvos ismerőseimnek mindig az az első gondolata, hogy hőemelkedés/láz->lázcsillapító. Fájdalom->fájdalomcsillapító. Minek? Ki lehet egy ideig bírni, és segíti a gyógyulást! Jópár adag gyógyszert megspóroltam a gyerek szervezetéből ezzel. Mondjuk gyerekorvost találtunk olyat, akiben megbízom, ha ő azt mondaná, hogy mindenképpen adjak lázcsillapítót, akkor adnék, de nem volt még ilyenre példa.
Ha rákos lennék - aminek szintén jócskán csökkent az esélye az életmódommal - akkor fogas kérdés, hogy mit csinálnék. Az biztos, hogy egy brutál ketót elkezdenék, mert ennek az elméletében van logika. A deutérim-csökkentett víz hipotézisnek jobban utánanéznék, az ígéretesnek tűnik, de nem jártam utána mert nem érint. Ha ennek ellenére is romlana, akkor nagyon meggondolnám, lehetséges, hogy nemet mondanék a kemóra, és inkább öngyilkos lennék, amikor már nagyon szar a betegség. (Nem tanácsolom ezt senkinek, csak éppenséggel én valószínűleg ezt csinálnám.) Nem tudok biztosat mondani. Mostanra különösebben nem félek a haláltól, ha jönnie kell, akkor jönni fog.
Ami biztos, hogy például prosztatát nem szűretek, mert a statisztikák szerint a szűréssel nem lett kevesebb a halál, csak több lett a kezelés állítólag. (Ugyanez igaz a mellszűrésekre is állítólag.) Magyarul olyan eseteket is kezelnek, amik egyébként ki sem derültek volna állítólag. A veszélyes esetekbe viszont a kezelés ellenére is belehalnak az emberek állítólag. A kezelés pedig egy rakás idegeskedést okoz, és durva mellékhatásai vannak - ez tény, ezt állítólag nélkül is le lehet írni. Ezek is vitatható dolgok, de nekem van egy világnézetem, és jogom van eszerint élni. Részemről nem 100% hit ez, valamennyire utánanéztem a számoknak is, de azt elismerem, hogy akár tévedhetek is, ahogy mindenki.
Hasonlóan tüdőt sem szűretek csak ha kötelező. A röntgen-sugárzás egyértelműen árt - ha csak kicsit is -, a szűrés hasznosságát viszont olyan statisztikákkal bizonyították csak, amit a röntgenezés haszonélvezői finanszíroztak.
Egyeseknek baszhatja a csőrét, hogy a koleszterincsökkentőt nem veszem be, az antibiotikumot meg igen, de ha belegondolsz ebben semmi ellentmondás nincsen. Az meg, hogy akkor nekem nem járna az antibiotikum, vagy a nyílt seb összevarrása egyáltalán nem volna jogos, és szerencsére ilyenfajta összefüggés csak a haterek fejében van. Ez marhaság. Ha kifizetem az árát éppen annyira jár nekem is mint bárki másnak.
Az orvostudámány számai főleg azon múlnak, hogy ki hamisítja és milyen céllal. Már réges régen nem olyanfajta tudomány, amit az ember vissza tudna ellenőrizni magának. Ilyenformán vakon elhinni botorság. Ahogy Haroldking is előhozta, például Ancel Keys csaló volt, mégis arra épít a mainstream a mai napig.
Néhány dolgot mégis le lehet ellenőrizni, ilyen például a vérnyomásom rendeződése a 30-as éveimre, miután már tinédzser koromtól magas volt. Ilyenek ritkán történnek véletlenül - bár előfordulhat. Nekem túl sok volna a véletlen egyezés, mert többfajta szirszartól szabadultam meg. Ehhez hasonló önellenőrzések alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az igazság bizony Szendinél és néhány társánál van. Mivel az ellenőrizhető dolgok egybevágnak ezért az általam nem ellenőrizhetőkre is kiterjesztettem a bizalmamat - de nyilván alacsonyabb meggyőződéssel.
Mivel Gődény pontosan azt mondja mint Szendi, ezért tartom őt hitelesnek. Majd ha olyat mond, amivel nem értek egyet, akkor én is kételkedni fogok benne is. Szerintem Szendi publikációiból dolgozik ennek megemlítése nélkül, ami nem a legszebb dolog, de attól még amit mond, az igaz marad. Megítélésem szerint nem Gődény a legfényesebb elme, nem eredeti, viszont az igazság oldalára állt, ezért nem akarok rosszat mondani róla. Azt elhiszem neki, hogy az eredeti hivatkozásokat is visszakeresi, ellenőrzi, ezzel hasznos munkát végez. Ha a jövőben jön valami vízválasztó helyzet, akkor újraértékelem róla a véleményemet. A társadalmi szerveződésnek egyértelműen a vezető figurája lett, ezért állok mögé.