( asch | 2020. 09. 01., k – 21:39 )

Most látom, hogy nyitható változatban is létezik az A3-as. Úgy már elfogadnám duzzogva.

Alapvetően régebbi-autó fetisiszta lettem, az új autók egyáltalán nem indítanak be nyálelválasztást, és csak hüledezek, hogy ki ad értük annyi pénzt, mikor a használtpiacon már másfél-két milla környékén jobb dolgok vannak, 5-6 millióért pedig igazán jó kocsik is. Persze az eszemmel értem, ha akarom, de az ilyen topikokba kötelező ezt beírni és kész.

A legrosszabb az, hogy ezeket az elektromos buziságokat nyomatják az új autókban mint a szórakoztató szarok, meg navi meg nagyképernyő. Komolyan, ahhoz a 3 dologhoz, ami érdekel (pillanatnyi sebesség, megtett út, hátralévő üzemanyag) teljesen felesleges volt az analóg műszereket túlhaladni. Oké, még egy fordulat és egy hőmérő nem árt, de nem is létszükséglet. A legrosszabb a navi: azonnal ideges leszek, ha egy gép akarja megmondani, hogy merre menjek. Az USB még oké, mert az lényegében olyan mint egy kazi csak kicsiben. De azt DIN-es foglalatba beteheted akár harminc éves kocsiba is. Most is meg akartam nézni, hogy milyen A3-asok vannak, esetleg be is konfoltam volna egyet, hogy informáltan tudjam lefikázni: nem találtam kabriót egyáltalán, és a marketing anyag elején smartphone, LED és virtual cockpit vannak. Ezek aladni akarnak, vagy felidegesíteni? (Oké, a LED fényszóró még jó valamire, a többi viszont totál hidegen hagy, inkább idegesít, mondhatnám felbasz.)

Régebben még talán a kognitív disszonancia miatt szerettem a régi autókat, mert nem volt elég pénzem újra. Most viszont már tényleg nem tetszenek frankón mondom. Nyilván egy 10000 lóerős vellany két másodperc alatti százra gyorsulással azért poén lenne kétszer-háromszor. Aztán megúnnám. De annak az áráért inkább veszek 10-15db olyan V6-os kabriót amilyenem most is van. Ebbe beleülök, hallgatom ahogy brummog, élvezem a napfényt és boldoggá tesz, hogy ilyen kocsim lehet. Egyszerűen jó. Új autó ezt az élményt nem tudná megadni. Legalábbis 10-szeres ár alatt nem.