Akit érdekel valami színvonal is az origo pártpropagandája után:
https://www.valaszonline.hu/2020/08/24/szinter-miklos-vidnyanszky-inter…
– Vidnyánszky szerint őt a liberális háttérhatalom üldözi. Csoda, ha ilyen életre szóló, a nemzet sorsát is meghatározó ádáz küzdelem mellett be-becsúsznak hibák?
– Vannak nyilatkozatai, amelyek méltatlanok a művészi rangjához. Persze nincs egyedül. Nagyon sikeres és tehetséges emberek rendre magukból kivetkőzve fröcsögnek. Azt még csak értem, hogy sikertelen, frusztrált figurák káromkodnak és köpködnek a Facebookon. Nálunk viszont a sikeresek és tehetségesek is, ami alighanem hungarikum.
– Csak a nyilatkozatokkal, a fröcsögéssel van baj? Azzal a hatalmi döntéssel, hogy a „mi” emberünk kerüljön mindenhova, nincs?
– Az, hogy Vidnyánszky kuratóriumi elnök lett, több mint bűn – hiba. Nem is annyira a hatalomról beszélek. A hatalmak olyanok, amilyenek, sokezer éve így működnek. Hol brutálisan, hol meg bonyolultabb ravaszsággal. Attilának azonban nem lett volna szabad igent mondania erre. Egyrészt: aki ennyi állást tölt be egyszerre, miközben nagyon sok előadást is rendez, az megkérdőjelezi, hogy betölti-e azokat a hivatalokat rendesen. Másrészt egy ilyen patinás egyetem életében bekövetkező ekkora változásnál feltétlenül szükséges a konszenzus. Olyasvalakire van szükség, akit a szakma többsége elfogad. Azért nem értem a viselkedését, mert az a Vidnyánszky, akit én ismerek, tehetséges művész, ráadásul tényleg szeretetre méltó ember.
– Az emberek változnak…
– Ha Attila ma is az, akit én megismertem, akkor most azt kell, hogy mondja: nem boldogok tőlem, köszönöm szépen, mégsem csinálom. Már csak saját büszkesége okán is le kellene mondania a kuratóriumi elnökségről. Annál ő jelentősebb személyiség, hogy ott legyen csak azért is, még akkor is, ha ennyi jelentős ember elutasítja a személyét. Persze olyan nincs a mai Magyarországon, hogy valakit mindenki elfogad, ám a hiteles nevek többségének a támogatására szükség van. Nem a periférián lévő színészek, nem az interneten dühöngő lecsúszott literátorok, nem is a pártfegyelemből felsorakozók támogatására.
– Kikére konkrétan?
– A színházi- és filmvilágban mindenki tudja, hogy kik az értékes emberek. Ezek jelentős részének támogatása kell egy ilyen nehéz helyzetben. Jobboldaliaké, baloldaliaké, de főleg a „belgáké”, akik nem tartoznak sehova sem, csupán elismert művészek.
Ezt a feszült helyzetet úgy lehet most feloldani, hogy Vidnyánszky Attila fölényesen és elegánsan lemond a teherről, amit a kuratórium elnöksége jelent.
– Miért kellene? Minden törvényesen zajlott a Színművészetin, a tulajdonba adás és a kuratórium kialakítása is.
– Nem a törvényesség a kérdés, hanem az emberi méltóság. Negyven éven át voltam vezető. Amikor az Operába visszahívtak, leültettem a húsztagú igazgatóságot, hogy egy papírcetlire név nélkül írják rá, szeretnék-e, ha én lennék a főigazgató.
– Eredmény?
– 19 igen, egy tartózkodás.
– Elég jó.
– Az. Ilyen támogatással van értelme vállalni a feladatot, így teljesíthető, amit célul tűzök ki magam és az intézmény elé.