Like meg minden. Mondjuk a macskakhoz pont annyi koze van, mint a Walesi bardoknak Wales-hez, de pont emiatt jo.
A Halál sóhajtott egyet.
FÖLTÉTELEZEM, SENKI SE SZÓLT NEKED? kockáztatta meg.
- Hogy mondja?
SEMMI ELŐÉRZET? KÜLÖNÖS ÁLMOK? EGYETLEN ESZELŐS VÉN JÓS SE KIABÁLT RÁD AZ UTCÁN?
- Miről? A kimúlásról?
NEM, FÖLTÉTELEZEM NEM. TÚL SZÉP IS LENNE ILYESMIRE SZÁMÍTANI, mondta savanyúan a Halál. AZ EGÉSZET RÁM HAGYTÁK.
- Kicsoda? - tudakolta elképedve Verenc.
VÉGZET. SORS. MEG AZ ÖSSZES TÖBBI, a Halál rátette kezét a király vállára. ATTÓL TARTOK, AZ A NAGY HELYZET, HOGY ESEDÉKES A KÍSÉRTETTÉ VÁLÁSOD.
- Ó! - Verenc lenézett a... testére, ami elég szilárdnak tűnt. Aztán valaki keresztülsétált rajta.
NE HAGYD, HOGY EZ FÖLZAKLASSON.
Verenc nézte, ahogy saját, immár merev tetemét tisztelettudóan kiviszik a csarnokból.
- Meg fogom próbálni - ígérte.
DERÉK FICKÓ.
- Noha nem hinném, hogy képes lennék arra a cirkuszra a fehér leplekkel meg láncokkal - jegyezte meg. - Muszáj körbemászkálnom nagyokat nyögve meg sikítozva?
A Halál vállat vont.
AKARSZ?
- Nem.
AKKOR ÉN A HELYEDBEN NEM FÁRADOZNÉK EZZEL. A Halál előhúzott egy homokórát sötét köntöse rejtekéből, s alaposan szemügyre vette. ÉS MOST MÁR TÉNYLEG MENNEM KELL, mondta. Sarkon fordult, kaszáját vállára vetette, s elkezdett kisétálni a csarnokból a falon keresztül.
- Hé! Várjon egy kicsit! - kiáltotta Verenc utánaszaladva.
A Halál nem nézett vissza. Verenc követte őt át a falon; olyan volt, akár a séta a ködben.
- Ez minden? - követelte. - Úgy értem, meddig leszek kísértet? Miért vagyok kísértet? Nem hagyhat itt csak úgy! - Megtorpant, s fölemelt egy ellenmondást nem tűrő, kissé átlátszó ujjat. - Állj! Megparancsolom!
A Halál komoran rázta fejét, s keresztüllépett a következő falon. A király olyan méltóságteljesen sietett utána, amennyire csak telt tőle, s ott találta a Halált a pártázaton álldogáló nagy, fehér ló hevederével babrálva. A ló abrakostarisznyát is viselt.
- Nem hagyhat itt csak úgy! - ismételte meg az egyértelműen ellentétes értelmű bizonyíték dacára.
A Halál odafordult hozzá.
DEHOGYNEM, mondta. ÉLŐHALOTT VAGY, TUDOD? A KÍSÉRTETEK AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK KÖZTI VILÁGOT LAKJÁK. NEM AZ ÉN FELELŐSSÉGEM. Megveregette a király vállát. NE AGGÓDJ, tette hozzá, NEM FOG ÖRÖKKÉ TARTANI.
- Akkor jó.
DE LEHET, HOGY ÚGY FOG TŰNNI.
- Valójában meddig fog tartani?
FÖLTÉTELEZEM, MÍG BE NEM TELJESÍTED A VÉGZETED.
- És honnan fogom tudni, hogy mi a végzetem? - tudakolta kétségbeesve a király.
EBBEN NEM TUDOK SEGÍTENI. SAJNÁLOM.
- Nos, hogy tudnám kitalálni?
TUDOMÁSOM SZERINT EZEK A DOLGOK ÁLTALÁBAN NYILVÁNVALÓVÁ VÁLNAK, közölte a Halál, s föllendítette magát a nyeregbe.
- És addig kísértenem kell ezen a helyen - Verenc király körbenézett a huzatos oromzaton. - Teljesen egyedül, fölteszem. Képes lesz bárki is látni engem?
Ó, AZ OKKULTRA HAJLAMOSAK. KÖZELI ROKONOK. ÉS PERSZE A MACSKÁK.
- Gyűlölöm a macskákat.
A Halál arca, ha ez egyáltalán lehetséges, még merevebb lett. Szemgödrében a kék izzás vörösen villant egy pillanatra.
ÉRTEM, kongta. A hangvétel azt sugallta, hogy a sima meghalás túl jó a macskagyűlölőknek. ÚGY KÉPZELEM, A NAGY TERMETŰ KUTYÁKAT SZERETED.
- Ami azt illeti, igen - A király morózusan bámulta a hajnalt. A kutyái. Tényleg hiányozni fognak a kutyái. És a mai milyen remek napnak látszik vadászatra.
Eltűnődött, hogy a kísértetek vadásznak-e. Úgy képzelte, szinte biztosan nem. Nem is esznek, vagy isznak, ami azt illeti, és ez igazán lehangoló. Szerette a nagy, zajos banketteket és életében számtalan korsó jó sört öntött a gallérja alá[2]. És pocsék sört, ha már szóba került a dolog. Sose volt képes megállapítani a különbséget, általában másnap reggelig.
Elkeseredetten belerúgott egy kőbe, s komoran észlelte, hogy a lába egyenesen átsuhan rajta. Nincs vadászás, ivás, tivornyázás, se dáridó, se solymászás... Földerengett benne, hogy a testi élvezetek ugyancsak gyérek test nélkül. Hirtelen semmi értelme se lett élni. A tény, hogy már nem tette, egyáltalán nem vidította föl.
NÉMELYEK SZERETNEK KÍSÉRTETEK LENNI, vigasztalta a Halál.
- Hmm? - morogta csüggedten Verenc.
FÖLTÉTELEZEM, NEM IS OLYAN SZÍVET TÉPŐ FÁJDALOM. LÁTHATJÁK, HOGYAN BOLDOGULNAK UTÓDAIK. ELNÉZÉST? VALAMI BAJ VAN?
Ám Verenc eltűnt a falba.
UGYAN, NE IS TÖRŐDJ VELEM, szólt durcásan a Halál. Azzal a tekintettel nézett körbe, ami átlát időn és téren és emberi lelkeken, s észrevett egy földcsuszamlást a távoli Klaccsban, egy hurrikánt Howondaföldön, egy járványt Hergenben.
MINDIG CSAK A GÜRC, motyogta, s sarkantyúba kapta lovát föl, az egekbe.
2. A gallér alá öntés olyan, mint az ivás, csak több megy mellé.