A stílust kritizálod, de a tartalommal van problémád. Használhattam volna más párhuzamot, de éppúgy dehonesztálónak és törlendőnek élted volna meg, mert negatív kritikát fogalmazott meg. Ez különösen kiviláglik, lenti kommentedben, ahol áradozol, hogy mekkora élvezettel fogsz majd törölni mindenkit akinek nem tetszik a stílusa. Az-az mekkora élvezettel csinálod ki azokat, még ha csak virtuálisan is azokat akik nem borulnak le előtted, és nem tetszenek neked. T'od, ebben csak az a bibi, hogy aki ilyent posztol az alkalmatlan bárminemű moderátori feladatkörre.
A pedofil, a szadista és a nemi erőszaktevő is csak élvezetet akar. Teszik ezt úgy, hogy fájdalmat, szenvedést okoznak másiknak. És ez bűn.
Az idő nem a szorgalom mértékegysége. A szorgalmas ember termelékeny, átlag feletti teljesítményt mutat fel rövid idő alatt. Ha valamit hosszú ideig csinálsz, akkor kitartó vagy. A szorgalom és a kitartás nem zárja ki egymást, de a szorgalmas és kitartó ember óriási eredményeket tud felmutatni. Íróként ismerned kéne ezen fogalmak közötti különbségeket.
Hasonlóképp meg kell különböztetni a mennyiséget és a minőséget. Művészként nem az számít hány műved van, hanem azoknak a minősége. Hány és hány művész van, akinek összesen egy alkotása van, mégis világhírű lett. Mert a művészet minőség termeléséről szól. Bónusz, hogy művészként mindig a közönség ítél meg. Aposztrofálhatod magadat művésznek, de nem leszel az, ha a köznép nem ismer el annak.
Az önkifejezés, magadról szól önmagadnak. Amit önkifejezéssel átadsz a közönségednek, és annak a reakciójából következtetéseket vonhatsz le önmagadról javítva az önismeretedet. Ehhez viszont nyitottnak kell lenned és nem csak a sikert és elismerést vágyni.
A művészetben senkit nem érdekel, hogy az alkotás hogyan, miből, mivel, és mennyi idő alatt készült el. Egyedül az eredmény számít és egyedül a közönség az aki megítélheti a művész zsenialitását. Ahogy egy bűvész ismerősöm megfogalmazta: Senkit sem érdekeli, hogy miképp csinálja a csodát, mert az emberek a csodát akarják látni és a tapsukkal fejezik ki, hogy jól csinálja vagy sem. Csak egy másik bűvész akarja tudni, miképp készül a csoda. Viszont az csak akkor tapsol, ha olyan csodát mutatsz amit ő nem tud megcsinálni, vagy nálánál sokkal ügyesebben csinálsz meg . Most te mit csinálsz? Bejössz egy bűvésztalálkozó közepébe egy ügyetlenül kivitelezett kártyatrükkel. Ha csodálatot szeretnél, akkor menj a Nők lapja fórumára.
A szavak betűkből állnak, ráadásul minden szó legalább fél tucat másik szó betűit használja. Minden szó egy másik szó plagizálása. Mikor leírsz egy szót a legnagyobb írókat plagizálod, de nem csak betű szintjén, szavak szintjén! Alkoss saját nyelvet, szavakat, kifejezéseket, mert a végén beperelnek plágiumért! Szörnyen ciki lenne. Gondolj bele, az átlag Hupper és facebook poster ugyanazokat a szavakat használja mint Jókai. Akkor most ki plagizál, kit? Számít? Nem. Mert senkit nem érdekel. Plágium az, ha másét akarod sajátként adod el. Ahhoz, hogy más termékéből össze tudj ollózni, minimum ismerned kellene mások termékeit, csak te még erre sem veszed a fáradtságot. Plusz, az az érzésem, hogy téged nem a plagizálás miatt ódzkodsz mások termékének a használatától, hanem mert az csökkentené a zsenifaktorodat. Mert, ne adj isten, kérdezned kellene, mikor nem érted valamelyik rész működését. Az meg milyen ciki. A zseni mindent tud, nem kérdezősködik, csak néha leereszkedik a közhöz és kegyet gyakorolva, kikérdezi a véleményüket és preferenciáikat. Mert a gondoskodó zseni ilyen, csöppet sem egoista, gondol a csodálóira és a követőire.
Igen sok dologgal foglalkozom több mint 12 éve mégsem dicsekszem vele mert hülyén hangzana. Ilyen mondjuk a légzés.