Ebben igazad van, csak azt nem tudom ki (volt) az a Féberti. Mintha rémlene valami hogy volt valaki ezen a néven, de nem emlékszem, nem ugrik be... Vajh ki volt ő, mit tett, mi lett vele s merre volt hazája?
Amúgy az igaz hogy sok lúd disznót győz... Ettől azonban még csak gágogás az ami telik tőlük, ami, hm... szóval nem valami tiszteletre méltó tevékenység, és semmi nemes nincs benne.
Ami itt megy az az amikor a csürhe meglincsel valakit. Még ha ez csak virtuálisan megy is. Az elv azonban ugyanaz. A fickó egy kicsit különbözik a Nagy Átlagtól, hát akkor nosza rajta, essünk neki mind, mert CSAK!
Ez ment általános iskolában is velem, csak ott fizikailag vertek. Az ok mindössze az volt hogy nem szerettem a focit, nem is értettem hozzá jól, fizikai értelemben se voltam jó játékos, és ki mertem jelenteni, hogy egyetlen cspatnak se drukkolok, nem szoktam a tévében meccseket nézni, nem ismerem a játékosok nevét, stb. Ellenben szerettem és tudtam a matematikát, amit a többiek nem tudtak és utáltak.
Mindez elég volt ahhoz hogy állandóan engem gyepéljanak a szünetekben, de gyakran hazafelé is meglestek és megvertek. Persze se az nem sikerült így hogy megszerettessék velem a focit (máig utálom, vélhetőleg jobban is mintha nem tették volna ezt velem...) se azt hogy ne szeressem a matekot.
Végül az egyiket úgy lefejeltem hogy a sebész is alig tudta ember formájúra visszavarázsolni az orrát... Na akkor kissé óvatosabbak lettek, de nem hagyták abba végleg, időről-időre bepróbálkoztak...
S ezt azért meséltem itt el mert az elv ugyanaz volt mint most itt: a lovagiasság látszata se volt meg, öten-hatan körbevettek és egyszerre támadtak rám mindig. Mint a lincselés, tényleg. A primitív, állati indulatok.
Ha ez itt megengedhető, akkor ez nem egy informatikai portál, hanem az alantas érzelmű csőcselék gyülekezőhelye, ami alig várja hogy „vérszagot” szimatolhasson.