Egyik se tetszett, semmiképp se, mindegyik bántó volt, de mert azt kérdezed melyik „inkább”, nos, teljesen biztos a kétely legkisebb árnya nélkül, hogy az zavart vagy hogy is mondjam (mert a „zavart”, az az érzés leírására egy igencsak gyenge szó...) amit te így nevezel:
a programozás és a szexuális tevékenységek párhuzamba állítása
Tehát a kifejezésmód, igen. A stílus. Amit e blogbejegyzés egy másik hozzászólásában is megelítettem, kritizáltam, bár nem veled kapcsolatban hanem mint a trollok durva, agresszív, bunkó stílusát úgy általában.
És amúgy a másik témakörben meg még igazad is van, de csak félig. Igen, én azért blogoltam e dolgokról (szűkítsük most le a Furorra a rövidség kedvéért) mert akartam némi „élvezetre” szert tenni belőle, ha már így nevezed ezt. Na most ez BŰN?! Ember, ebben a projectben 12 év munkája fekszik!
Ezen röhöghetsz, lehet hogy te vagy más profi összehozott volna egy sokkal jobb nyelvet talán 3 hónap alatt is. Nekem ennyi időbe tellett, persze nulla előzetes tapasztalattal nekikezdve. De mindegy: A lényeg hogy ha sokára is, de SIKERÜLT!
Ennek azonban semmi köze a zsenialitáshoz. Azt nem tagadom, mélységes-mély meggyőződésem önmagam hihetetlen zsenialitása is, igen, ez igaz, de nem az élet minden területén tartom magamat zseninek, csupán egy vékony szegmensben: az írásban! Tehát mint író, úgy igen, művészként, úgy zseninek tartom magam. Minden művész annak tartja magát, legfeljebb letagadják vagy nem vallják be. Én legalább őszinte vagyok.
Programozás terén azonban én nem zseninek, hanem egy szorgalmas fickónak tartom magamat. A szorgalmam meg nem tagadható. Aki beleöl 12 évet valamibe, az biztos hogy nagyon szorgalmas. Azon a területen legalábbis.
Örültem hogy kész lett, legalábbis a legjobb úton haladok hozzá hogy kész legyen, az utolsó simitások voltak csak hátra, persze hogy boldog voltam, aki meg örül valaminek, szereti megosztani az örömét másokkal is... Illetve, néhány részletkérdésben úgy gondoltam ki is kérem mások véleményét, mert ha lehetséges, miért is ne legyen olyan ami inkább tetszik majd sokaknak... bár túlzott illúzióim e téren nem voltak. De ilyen ellenséges fogadtatásra semmi esetre se számítottam.
A dologban nem is az a bántó igazán, hogy elmondtátok hogy felesleges, meg ember nem lesz aki megtanulja, stb. EBBEN MIND IGAZATOK VOLT. És el is ismertem, hogy igazatok van. Valahogy azonban e ponton megbicsaklott a kommunikáció és átcsapott részetekről gonoszságba. mert én azt válaszoltam (ami igaz is) hogy oké, nem sok az esélye valóban hogy más is megtanulja, de ez nem számít, mert ennek elsősorban IRODALMI célja van a regényeimhez!
Meg az se igaz teljesen hogy felesleges. Nekem jól jön a magam desktopján, szóval NEKEM ez hasznos. És azért se volt felesleges e project mert rengeteget tanultam közben a programozásból.
De ezt mintha senki nem akarná felfogni itt. Sosem hittem abban hogy ez egy elterjedt nyelv lesz, ennyire beképzelt soha nem voltam még én se, egy másodpercig se.
Ez azonban NEM SZÁMÍT. Engem boldoggá tett az ÖNCÉLÚ ALKOTÁS is, magáért az alkotásért! Élveztem a megalkotás, a TEREMTÉS folyamatát!
Hogy miért nem használok fejlett eszközöket? Miért nem írtam meg ilyenné meg olyanná, LLVM-mel meg a fene tudja még mikkel?!
Egyszerű. Minél több külső segédeszközt használok, a nyelv annál KEVÉSBÉ lesz az ÉN SAJÁT ALKOTÁSOM.
Jelenleg alig van bármi függősége, már ha egyáltalán, a GCC kivételével. Mármint a core résznek. De az egyes libek is amiket hozzá írtam, nagyon kevés függőséggel bírnak. És az egész kód az én érdemem lényegében, nem holmi toolchain hozta létre ahol ikonokat kellett volna rángatnom...
Igen, ez nem hatékony módszer a programnyelv készítésére elismerem. Igen, elismerem, a profik nem így csinálnák. DE NEM IS VAGYOK PROFI. Igazából még programozó se. Amatőr vagyok, még ha az amatőrök közt talán kivételesen képzett is. De akkor se profi. Én ÍRÓ VAGYOK. Tetszikérteni?! MŰVÉSZ. Lehet hogy nem egy elismert művész, nem egy „befutott” író, de akkor is az. Több mint 50 regénnyel a hátam mögött bízvást mondhatom magamat annak; 3 különben angolul is olvasható már.
Egy művésznek egészen mások a szempontjai mint egy nem művésznek.
Nekem fontos volt hogy minél inkább a SAJÁT alkotásom legyen a programnyelv. Ez olyan mintha azért szólnátok le mert LFS a disztró amit használok, sőt nem is egy „normál” LFS mert azt is megvariáltam alaposan. Mert miért is nem Ubuntut használok, kevesebbet szopnék vele ugye!
LEHET. De az nem az ÉN disztróm volna, nem ismerném töviről-hegyire... ott ALKALMAZKODNOM kéne ahhoz amit MÁSOK találtak ki, mások döntöttek el...
Nem akarok márpedig egész életemben alkalmazkodni. SZABADSÁGOT AKAROK.
Nyilván, a tökéletes szabadság elérhetetlen álom, tudom magam is. De azért amennyire csak lehet, törekszem erre. Saját disztró. Saját programnyelv. Végeredményben egy saját „platform”, még ha virtuális is csak. Ez az egész tehát nálam ugyanarról szól ami az egész Linux eredendő lényege is alapvetően: a SZABADSÁGRÓL.
S erre itt jöttök azzal hogy nem modern, eljárt felette az idő, újra feltalálom a spanyolviaszt, nem hasznos, egyebek...
Ami mind IGAZ, csak épp IRRELEVÁNS is ugyanakkor. Mert mindez NEM SZÁMÍT.
Számomra ez az egész ugyanis ugyanarról szól mint amikor írok egy regényt: számomra a programozás az ÖNKIFEJEZÉS egyik eszköze, oké?!
Az hogy használjak ilyen meg olyan eszközöket mert akkor hatékonyabban fejleszthetek meg a programnyelvem jobban illeszkedik valamiféle „közízléshez” meg „elvárásokhoz”, a szememben olyan, mintha arra biztatnátok hogy ne írjak meg egy regényt szavanként, mert az lassú, nem modern, hanem már meglevő népszerű regényekből ollózzak össze ütős, izgalmas jeleneteket, ezeket szerkesszem egymás után a szereplők nevét megváltoztatva csak, s ezen összeollózott részek közé csak pár mondatot kéne kitalálnom ami összefűzi ezeket hogy amennyire lehet egységes egésznek tűnjön... Mennyivel gyorsabban írhatnék így regényeket! Mennyivel többet! hatékonyabb lennék! S az alkotásom többeknek tetszene!
Hát PERSZE! Csak épp nem a SAJÁT alkotásom volna, mert ennek PLÁGIUM a neve ugye...
Na ehhez hasonlóan, egy programnyelv is annál inkább a SAJÁT alkotásom, minél kevesebb a függősége, és minél kevesebb külső eszközt használok a megalkotásához. Még ami kevés függősége van is a Furornak, azt is direkt igyekeztem külső libekbe száműzni, s nem a core részévé tenni.
Azért programozom, mert örülök neki hogy megtehetem, de csak akkor örülök neki ha semmi se korlátoz benne, illetve hogy pontosabb legyek minél kevésbé vagyok korlátozva annál jobban örülök neki.
Nem, én nem fogok keysym-et használni az X -hez, ha a keycode már elég nekem. Oké, függök az X-től, de minél kevésbé akarok függni tőle. És nem akarok más programfejlesztési eszközt használni mint egy egyszerű szövegszerkesztő, az mcedit vagy a VIM, mert amely pillanatban rászoknék valami igazán hatékonyra, azt az árat kéne megfizetnem hogy a következő verzióban esetleg megváltoztatják épp azt a részét ami nekem fontos, és szokhatok át egy másikra vagy tanulhatom újra az egészet. Ilyen csalódások gyakran értek már amióta linuxozom. Azureus->Vuze kezelőfelületváltás; a Gnome kiherélése; mindenféle rendszerszkriptek átvariálása a Gobolinuxban; és még soká sorolhatnám.
A tököm tele van ezzel. A magam ura akarok lenni amennyire csak lehet. Ezért lett végül LFS a disztróm, és DWM az ablakkezelőm, mert a fapados dolgok kevésbé vannak kitéve a Változás szelének. További haszon, hogy e fapados dolgok könnyebben hackelhetők, azaz személyre szabhatóak a magunk által írt bővítményekkel. Erre példa a DWM-hez írt statusbar kezelő programom. Megírtam C-ben is, de most már Furor nyelven fut...
Az egésznek tehát amit művelek, vajmi kevés köze van a „hatékonysághoz”, mert engem NEM ÉRDEKEL hogy 3 hónap alatt fejezzem be és ne teljék évekbe. Nem érdekel az se, hogy mennyire terjed majd el. Nyilván, örülnék ha elterjedne. Ez azonban egy huszonhatodrangú, jelentéktelen részletkérdés a szememben.
Ez az egész a művészi önkifejezésről szól, a szabadságról, az ÖNMEGVALÓSÍTÁSRÓL, a szorgalmamról, talán volt benne egyfajta bizonyítási kényszer is önmagam előtt hogy erre is képes vagyok nemcsak regényeket írni; és legfőképpen a mindenáron való alkotásvágyról!
Az hogy hasznos-e ezen alkotás bárkinek is engem magamat kivéve, már megintcsak mellékes.
Oké, na, elismerem, büszke vagyok rá hogy megalkottam. BÁRKI MÁS IS AZ LENNE arra amire 12 évet áldozott.
Igen, szívesen dicsekszem vele. BÁRKI MÁS IS EZT TENNÉ, azzal, amivel 12 évet foglalkozott.
Semennyire se érzem bűnösnek emiatt magamat.