Na ez például kifejezett trollkodás, ellentmond annak hogy te úgymond csak „véleményt mondasz” meg „nem értesz egyet velem”...
De megpróbálok objektíven válaszolni neked.
Angoltudásom folyamatosan növekszik. Amikor lepottyantam a repülőtérről akkor régen New Yorkban, ha hiszed ha nem de még a számok nevét se tudtam angolul, annyira semennyire se tudtam ezt a nyelvet. Na de az régen volt...
Most már ott tartok, hogy az írott angol szövegeket ha nem is mindig de többnyire gond nélkül megértem. Tudom, ez homályos megfogalmazás, ezért részletezem:
—A számítástechnikai szakszövegekkel semmi bajom, gyakorlatilag ugyanolyan gyorsan megértem őket mintha magyarul lennének. Igazából néha később nem is emlékszem rá, az adott infót magyarul vagy angolul olvastam-e...
—Bizonyos sci-fi regényeket is tudok olvasni angolul, szótárazás nélkül, ha nem is olyan sebesen mintha magyarul lennének, de azért úgy, hogy ezek olvasása mégiscsak öröm, és ne kínszenvedés legyen a számomra.
—A bonyolult lélektani regények meg mindenféle posztmodern akármik azonban felejtősek, mert azokat még szótárazással SE tudom megérteni néha... De szerencsére ezek magyarul se érdekelnének...
—Vélelmezem a mindenféle romantikus/szerelmes regényeket is megérteném, legfeljebb kisebb nehézségekkel, de megint az van hogy azok magyarul se érdekelnek.
—A napilapok/újságok nyelvezete gyakran annyira eltér az általam „normálisnak” tartott angoltól (attól amit tanulok), olyan sok szabálytalanságot, rövidítést meg szlenget tartalmaz amit nem ismerek (még a szótárakban sincsenek benne meg az általam olvasott regényekben se) hogy erősen cikkje válogatja mennyire értem meg. Van amit gond nélkül, szinte el se olvasva csak odapillantva; van azonban hogy az újságot hiába viszem magammal a szobába átbogarászni mert egy óra mnúlva is legfeljebb körülbelül értem, mi a francról is szól.
—Ami a beszélt angolt illeti: David Attenborough természetfilmjeiből tanulom főleg, néha más természetfilmekből. Amit az öreg Attenborough mond, figyelembe véve a téma nehézségi fokát és az öreg beszédsebességét, majdnem mindig megértem könnyedén, de annyira hogy talán szinkrontolmácsolást is vállalhatnék hozzá, azaz amíg ő mondja, közben én rögtön, röptében fordítom magyarra.
—Mésrészt, nekikezdtem a régi Alfa Holdbázis scifi sorozxat nézésének angolul. Gyermekkoromban már láttam magyarul, az ha régen is volt de mondható a sztori nem teljesen ismeretlen előttem. Ennek ellenére, gyakorlatilag semmit se értettem a szövegből amit ott hadartak... Holoott ez még nem is a legrosszabb volt, mert amiből végképp egy kukkot se értek, az az IDŐJÁRÁSJELENTÉS! Mármint, értem, úgy hogy látom mit mutatnak a térképen... De amit az a csinos hölgyike vagy akárki mond közben, abból talán ha minden tizedik szót. Ezt is csak jóesetben...
Azaz hogy a beszélt szöveget mennyire értem meg, mintha egyáltalán nem tőlem függne hanem attól ki mondja épp...
Akadnak itt hinduk, spanyolok, kínaiak, stb. Érdekes amit ők mondanak angolul, majdnem mindig gond nélkül megértem, kábé akkor nem csak, ha az ipse idegen szavakat kever az angolba (nyilván az anyanyelve szavait). Ezekkel tehát ha amúgy „tudnak” angolul, gond nélkül el tudok cseverészni, nyilván erősen limitált szókinccsel és iszonyatos nyelvtani hibákat elkövetve, de ez egyikőnket se zavar, értjük egymást azért. Egy született amerikaival—azzal NEM. Nemegyszer megtörtént hogy valamelyikük mond valamit és nem értem. Visszakérdezem. Elmondja újra. Még mindig nemn értem. Elmondja olyan lassan hogy már én is látom: ennél lassabban lehetetlen! De akkor se értem. Szótagolja. Akkor se értem... Végül előveszem a tollamat (épp az ilyen esetekre mindig van nálam...) s megkérem írja már le... Leírja. Odapillantok, és a másodperc szó szerint tört része alatt felfogom mit akar, mert kiderül, KIVÉTEL NÉLKÜL MINDEN SZÓT ISMEREK a szövegéből, és évek óta! Mármint, ÍRÁSBAN...
Írásban. De hogy hogyan ejtik...?! Egyetlen dologban lehetek csak biztos: Nem úgy, ahogy le van írva...
És ez még csak nem is a legrosszabb. hanem attól függően is néha DRÁMAIAN különbözőképp ejtik, hogy az USA melyik részéről jött a polgár... Vagy épp Angliából... Vagy netán Indiában tanulta a nyelvet, egy olyan arab tanártól aki maga se anyanyelvitől tanulta... és még sorolhatnám a variációkat. Hogy a mexikóiakról ne is beszéljek... Bár azokkal van a legkevesebb bajom. Viszont már ők se ugyanúgy mondják ahogy például egy Hondurasból jött valaki mondja, vagy egy kubai emigráns...
És aki születet amerikai, az ezt mind megérti, mert az ő fülének ezek az eltérések nem olyan szörnyű nagyok. (Na, néha nagy ritkán még neki is lehetnek gondjai...) De az én magyar fülemnek, hm...
Gyakorlatilag tehát nemcsak 2 nyelvet kell megtanulnom egyszerre, egy írottat és egy beszéltet, hanem a beszéltből legalább egy tucat tök különböző félét.
Na de ettől én még simán tarthatom magamat amerikainak, mert ezzel MINDEN bevándorló így van. Jellemző, hogy csak a második generációnak azaz a gyermekeiknek lesz tökéletes angolságuk. Ami a napi munkámhoz kell, azt tudom, s így ez oké. Mellesleg nálam teljesen normális az hogy az írott nyelvet legalább tízszer jobban ismerem mint a beszéltet mert mint Asperger-szindrómás valaki nem is nagyon járok társaságba, így alkalmam se nagyon van az utóbbit gyakorolni.