Szerintem túlkombinálod a dolgot. Fölösleges kozmikus gonoszt keresni ott, ahol a jelenség megválaszolható ockhami borotvával: ostobasággal, tunyasággal, gőggel.
Úgy tűnik te egy szcientista/materialista álláspontot képviselsz paradoxonként némi sátánimádással súlyosbítva.
Sátán az, ami szembeszegül a hagyomány zsarnokságával, mert undorodik a hazugságtól és a pusztulástól.
Nehéz lesz itt rendet tenni - attól tartok!
Az egyértelműség érdekében szükséges rögzíteni, h amikor tradícióról írok (amit hagyománynak is mondhatunk) akkor nem emberi eredetű hagyományról van szó. Ez a kifejezés metafizikai értelemben értendő, és -pontos definiáltság nem lévén- közelítőleg a Létezés kezdetére utaló hagyományként kell érteni.
Ettől eltérően, hétköznapi értelemben is lehet használni a hagyomány kifejezést, ami legkülönbözőbb emberi eredetű hagyományokra, szokásokra utal.
Most nem egyértelmű, h Te milyen értelemben használtad ezt a kifejezést. Ha metafizikai értelemben használtad akkor nem világos h milyen logika mentén párosítható egyáltalán ehhez a zsarnokság? Ha meg hétköznapi értelemben használtad, akkor h jön ahhoz a Sátán?
Hogy a Sátán undorodna a hazugságtól és a pusztulástól - hát ez így elég váratlan fordulat volt. Bizonyára vannak olyan szekták ahol ilyesmit terjeszthetnek!
A sátáni minőség legbelső lényege a végletes elitizmus, az egyszemélyes elit klub...
Természetesen maga a "problémakör" - h finom legyek - végtelenül szofisztikáltabb annál, h ilyesfajta (pár soros) definícióval elintézhető legyen. Nálamnál tanultabbak szerint a sátánicitás lényegére vonatkozóan a különböző diszciplinák mint filozófia, teológia, pszichológia sem tudnak kielégítő magyarázattal szolgálni.
pl minek kell tekinteni a Sátánt - erőnek; principiumnak; megszemélyesült valaminek?
Amit az egyszemélyes elitkulbról írsz annak se füle, se farka. Érvényesen nem vethető fel, hogy a Sátán kizárólag megszemélyesült [egy]valaki lenne. Ahogy pedig ezt a kreált magányos hőst próbálod felmagasztalni, az valami elképesztően beteg dolognak tűnik. De persze az sem vethető fel, h több valaki lenne...
Mindenképpen ajánlom meghallgatni László András előadását a témában! Különös figyelemmel arra, hogy arról is beszél, hogy a sátáni erők egyfelől azon igyekeznek, hogy önmagukat [akár a letagadásig] eljelentéktelenítsék lásd esetünkben pl. magányos hősként szerepeljenek. ill "fölösleges kozmikus gonoszt keresni ..."
dr. László András: A Sátán valóságának metafizikája (1993)
Megpróbálom kicsit összefoglalni a lényegét, részben kedvcsinálónak a meghallgatáshoz, részben megértés segítése érdekében:
Azt kell felvetni, hogy a Sátán végső forrása maga a metafizikai abszolútum, vallásos kifejezéssel élve az Isten. Ahogy pl. a fiúság princípiuma is azon nyugszik, h Isten magát önmagától eltávolítja (disztanciálja), de vele a tudati/szellemi kapcsolatot fenntartja, és ilyen értelemben egylényegűnek tekintendők: Jézus isten-ember mivolta; továbbá ahogy az Isten képmására teremtett ember is ilyen eltávolítás eredménye, akinek esetében azonban (a fiúságétól eltérően) a kapcsolat már nincs fenntartva; úgy Sátán is ilyen eltávolítás következtében létezik, a fenntartott kapcsolat a fiúságétól és az emberétől is eltérően állhat fenn Istennel.
Hogy ez miért van így arra válasz egyfelől nincs. Másfelől Isten szemszögéből egyfajta játék; a Sátán szemszögéből már kevésbé játék; az ember szemszögéből pedig a véres valóság.
Sokszor használt kifejezés a "Sátán Isten majma" - ezt részletezi.
Ami sztem nehezen lesz érthető, h utal a szolipszisztikus létszemlélet azon tételére, hogy a létezésnek egyetlen Alanya van, és ez kizárólag egyes szám első személyben vethető fel, azaz h én magam vagyok az. Emögött az húzódik meg, h közvetlen tapasztalatom csak és kizárólag a saját létezésemmel kapcsolatban van, és minden más tapasztalás ettől eltérő. Ezért pl az a felvetés, hogy a másik ember is olyan mint én, aki ugyanezt gondolhatja tarthatatlan, mert az illető létezésével kapcsolatos tapasztalatom eltérő a saját létezésem tapasztalatától, így csak egy megengedhetetlen absztrakcióval tekinthetném az illetőt magamhoz mérhetőnek. Most nem tudom, h ezt mennyire sikerült érthetően megfogalmaznom, de ez egy nagyon fontos tétel. Szóval amikor L.A. arról beszél h "én vagyok Isten" akkor azt kéretik jól érteni!
> nincs semmi ok az aggodalomra
Akár már a fentiek alapján is asszem elég okunk lehet aggódni [érted]!