Csak, hogy tisztázzuk: igazából, ez a beszélgetés ott lett nagy hiba, hogy te részemről empátiát vársz (majdnem követelsz) egy olyan oldal felé, ami számomra 0 értékkel bír. Én semmit sem vártam tőled. Tehát, ha te nem akarsz engem saját értékrended szerint rendre utasítani, ez a beszélgetés el sem kezdődött volna.
Az meg, hogy te alkalmazottként (itt pedig olvasóként) miként értékeled vagy sem egy alapító munkáját, a kutyát nem érdekli. Viszont, ha így állsz neki, akkor a bezárt hirdetőtáblában mi is lenne az a szaktársi teljesítmény, amit nekem tisztelni kéne? Itt valami inkonzisztenciát vélek felfedezni nálad.