( TCH | 2020. 04. 17., p – 08:36 )

Valaki mintha mesélte volna, hogy látott már ilyet... Valahogy úgy ment, hogy két floppy-drive-ot kellett a pécére kötni, az egyikbe egy pécés formázású lemezt ment, a másikba meg az AMIGÁs. Az olvasó program azt csinálta, hogy kiválasztotta a pc-s lemezű meghajtót, majd beolvastatott vele egy szektorfejlécet. Amikor az megvolt, akkor átváltott az AMIGÁs lemezre. Erről a meghajtóváltásról a floppy-vezérlő mint sem sejtett, az csak olvasta az adatokat... Utána a nyers adathalmazból már valahogy vissza lehetett állítani az AMIGÁs lemez tartalmát. Persze ezzel az olvasás mehet, írni így is esélytelen. :)

Ez valahogy nem áll össze... Az Amiga a floppy-t a legalacsonyabb szinten kezelte, bármilyen sűrűséggel tudta írni és olvasni, ezért lehet bármilyen formátumot használni rajta, viszont tudtommal a PC-k csak a szabvány sűrűséggel dolgoztak. Nem magáról a meghajtóról van szó, hanem ahogy a PC-k kezelték a meghajtót. Vagy meg lehet valahogy kerülni a dolgot?

Az eredeti SRAM helyett mondjuk 8K-t berakni nem lenne nagy feladat. De a szoftveres részhez valahogy „nem fűlik a fogam”. :) Kérdéses, hogy mondjuk az XU/XUM1541 kódjához hozzá kellene-e nyúlni?

Az attól függ, hogy mit értesz ez alatt: a PC felőli részt passzolom, de az 1541-es felőli részt biztos, ha azt szeretné az ember, hogy ki legyen használva az extra RAM és - ahogy írtad - egyszerre legyen a sáv a memóriában, hogy egy fordulat alatt ki lehessen írni. De hogy pontosan hol kell ehhez módosítani a XU/XUM1541 "ökoszisztémán", azt megint passzolom. :)

(Van benne pl. egy rakás avr-gcc peccs. Ezek mik? :) Bekerültek azóta az upstream-be, vagy csak ehhez kellenek, vagy..?)

Hát ezt meg végképp nem tudom. :)