( _Franko_ | 2020. 04. 11., szo – 10:17 )

És ha 7000 ppm-nél simán volt élet a földön, a "hirtelen" 300-ról 400-ra növekedésre felrobban a bolygó...

Igen, 7000 ppm körül simán volt élet, a tengerben, a legkomplexebb állatok pedig a szivacsok voltak. Aztán megjelent a mészváz és ezzel elkezdték kivonni a szén-dioxidot a vízből és közvetve a légkörből is. 3000 ppm tette lehetővé, hogy a szárazföldre ki tudjon jutni növényi élő szervezet és itt tovább folyt a szén-dioxid kivonása (lásd Karbon-korszak).

A légkör egy elemének az önkényes kiemelése viszont egyáltalán nem túlegyszerűsítés.

Semmi gond nem lenne azzal, ha a 300 ppm és az 3000 ppm között 150 millió év telne el, viszont ilyen ütemben az 1870-es 265 ppm  érték helyett 265,0027 ppm lenne most a CO2, holott 415 ppm körül van, ilyen mértékű változáshoz az utóbbi 150 millió évben 8,5 millió év kellett, nem 150 év. Több éves, évtizedes és évszázados visszacsatolási hurkok vannak a légkör működésében, amit ráadásul a bioszféra is jelentősen befolyásol, ezeket lehet nagyon könnyen felborítani azzal, amilyen ütemben változik a légkör összetétele.

Tehát újra: nem a CO2 légkörben lévő abszolút mennyisége a probléma, hanem az, hogy ez milyen gyorsan változik és ez a gyors változás milyen pozitív és negatív visszacsatolású egyéb rendszerekben okoz változásokat.

Nincs önkényesen kiemelve a szén-dioxid, viszont eléggé komplex multidiszciplináris tudás kell ahhoz, hogy ezeknek a komplex rendszerek a működését és egymásra hatását felderítsék. Miskolczi modellje rettentően le van egyszerűsítve ehhez képest és nem alkalmas a rendszer viselkedésének magyarázatára, se a bemenő adatok változására adott válaszra.

Sajnálom, hogy képtelen vagy megérteni. Olvastad egyáltalán a tanulmányt? Belekérdezhetek a közepébe?