Ma volt szerintem egy pánikrohamom (szorító mellkas, izomgyengeség, kicsit sem keverhető a covid-19-el), amikor a testhőm felment (37.1), anyám és apám kicsit köhögve hívott, az egyik ügyfél elérhetetlen volt, a másik, akinek holnap kéne fizetnie bemondta, hogy hát neki most nincs pénze (2 hete azt mondta, hogy csak a gyengék kapják a covid-19-et el, mert ez csak egy nátha), és párom főnöke fenyegetőzik, mert nem fogadja el a közös megegyezéssel elbocsájtást. Az volt az utolsó, amikor a párom főnöke a mi lehetséges lakbér fizetési problémánkat az ő autóinak biztosításának lemondásához hasonlította.
Klassz lenne, ha ilyenkor nem úgy éreznék az emberek, hogy ez van, és gyenge vagy, ha bevallod, hogy van olyan, ami túl sok. Nekem nem jelent problémát, de egész közelről láttam olyan embereket, akik ma nagy eséllyel eltörtek volna. Én még hajlok, és kértem segítséget.