Tudod, az elmélet mindig hátrányba kerül a tényekkel szemben. Én bizonyos mértékig tudósnak tartom magamat, vagy legalábbis olyan embernek aki tiszteli a tudósokat és a tudományos módszertant, annak a módszertannak meg az a lényege hogy a tényekből indul ki. Tehát a tapasztalatból. Nekem meg ez amit katonáékról leírtam, TAPASZTALATI TÉNY.
Rengeteg sztorit leírhatnék a katonakoromból. Döbbenetes történeteket. Ott tényleg igaz hogy ami gömbölyű azt viszik, ami szegletes azt gurítják.
Íme egy eset:
Új irodaházat építettek a laktanyába, valami tizensokemeleteset. Már elkészült, kezdték berendezni, s kitalálták hogy kell a legfelső szinten levő valamelyik irodába egy baszomnagy páncélszekrény is. Van fogalmad róla, az milyen nehéz?!
Megvették, majd ugye fel kéne vinni oda... Lift volt, még bele is fért volna a mackó, de elkezdtek félni hogy túl nehéz a liftnek. Kijött egy szakember, megnézte amit kellett majd mondta, semmi gond, ezt még elbírja majd a lift, mert nem haladja meg a liftmotor teljesítményének a 80 százalékát (vagy már nem tudom hogy fogalmazott). Ennek ellenére a tiszt azt mondta, a 80 egy olyan nagy szám ami neki túl soknak tűnik... azaz, inkább vigyék fel a dögnehéz páncélszekrényt a sorkatonák a lépcsőn!
A tizedik vagy hányadik emeletre. Lépcsőn. Tele kanyarodókkal. És a lépcső szűk, egyszerre nem is férhetnek hozzá sokan a szekrényhez. És a fogása is rossz.
Végül valahogy valóban felvitték, de ebből nekem kurvára az jött le hogy a tárgyi felszerelésnél (lift) kevesebbre becsülik az emberéleteket. Mert gondolj bele mi van ha megcsúszik az a több száz kilós izé a lépcsőn és halálra lapítja azt aki alulról tolja... Vagy csak örökre elnyomorítja a lábát...
Mondom rengeteg efféle sztorit tudok. És nem kérek elnézést a véleményemért. Így gondolom és kész. Igazi CIVILizációban nincs helye katonaságnak. Szerintem.