15+ éve Gentoozok. Kb. 3-at toltam úgy, hogy in-place fordítgattam a dolgokat. Egynél több gép volt érintett. Apránként rengeteg szopást sikerült megélni (pl. nyomsz három gépen rsync portage tree-t, egyszerre, egyidőben, és nem ugyanaz!!! nő rá a három gépre, mert pl. különböző mirrorokról syncelnek - de ha 10 perc eltéréssel nyomod, akkor is jöhet ugyanonnan más), átlagban ha nyomok egy emerge -uDN world parancsot, akkor úgy az esetek 30-50%-ában valami nem fordul le a stable-nek kikiáltott csomagok közül. Ha ezt snapshot nélkül, élesben csinálod azon a gépen, amit közben használni is kéne, akkor gyakorlatilag megszoptad.
Ja, az, ami a gépemen fenn van már, az egyáltalán nem biztos, hogy másnap egy rsync portage tree után még mindig lefordulna ugyanúgy. Ergó előállhat az a helyzet, hogy a frissítés hibára fut (pár csomagot már lecserélt, de valami nem fordul), de vissza se tudsz menni a reggel még működő verziókra emerge parancsokkal, hacsak nem tetted el binárisban a korábbi, jó csomagverziókat. Vagy van snapshotod az oprendszerről, vagy megvannak a korábbi csomagok, vagy van egy indefinit ideig nem működő rendszered, amit fixálhatsz kézzel.
Úgyhogy ezért írtam, hogy fordítani sandboxban/chrootban/VM-ben/tesztgépen, .tbz2-be, aztán az mehet deploy jelleggel.