Kedves csak mások által (na jó, ne legyünk irreálisan optimisták) vagyis rajtam kívüli néhány hupper által mélyen tisztelt édes drága poliverzumom.
Te elmeroggyant rokonlelkű társam az éterben.
Remélem egyértelművé vált számodra szuperintelligens képességeidnél fogva, hogy most lettem legalizálva treynél, amennyiben komolyan gondolják a hozzászólók adományozási szándékukat.
Az a baj, hogy velem nagyon megszívod. Ez már rég nem a trollkodásról szól, nem is utálkozásról, sőt már nem csak pusztán a showról, pedig arról is, de nem csak arról, hanem az irántad táplált furcsa érzéseimről. Ragaszkodom hozzád. Annyira kulinárisan pikáns elmeroggyant vagy, hogy kezdek belédbolondulni.
És hiába nem követed az irásaimat, nem olvasod/nem veszel tudomást róla. Én igenis foglalkozni fogok veled.
Rájöttem valamire. Én egy olyan személyiség vagyok, amilyen ha csak részben is, de Te is voltál életed egy korábbi szakaszában, - az eltérések az élet más behatásai okozták - csak Te valamivel gyorsabban "fejlődsz" nálam. Így én a jelenlegi tendenciámat szem előtt tartva valószínű nem fogok hatvan éves koromra sem eljutni arra az alkotói szintre, mint te 45 évesen. De lehet sokal sikeresebb leszek anyagi szinten a regényírásból, mert az általad lenézett szarra van igény. Beteges, pornóregényekre, bizarr gyilkosságokra. Egy beteg realityshowhajhász világban élünk.
Annyira érdekesnek találom ínycsiklandozó személyedet, hogy az én regényem negatív karaktereit is rólad fogom a közeljövőben mintázni. Azt azonban nem árt ha tudod, a rólad formázott karakterek nem gonoszak lesznek, hanem áldozatok, szerencsétlen félnótások.
Sőt giccses gyalázkodó versecskéket, dalokat is költök majd rólad, ha pont olyan kedvem lesz posztjaidat olvasva. Szóval vigyázz mit irogatsz másoknak.
Blogolni is fogok rólad. És leszarom, hogy olvasod vagy sem. Ez már nem csak rólad szól. Mindenről és mindenkiről. Rólam, az olvasóimról, a szponzorokról. A hup további működéséről. Pöffeszkedő szuperisten micskógábor dandártábornok ánuszrózsájának nyelvem általi tisztogatásáról (CSAK KÉPLETESEN!) Treypapa undorodik a buzulástól. Amúgy meg nem nyalnám meg ténylegesen senki olyannak, aki képes ubuntulinuxot használni és még blogol is róla. Fujj! Trey is beteg.
Ha bannolnak, visszatérek. Könnyű kijátszani a regisztrációt. De mondok jobbat.
Ha törölnek és visszatérek, akkor a fiókomat csak arra fogom használni hogy privben írok az érdeklődőknek, amiben elnavigálnak a saját oldalamra, ahol minden irományom fent lesz.
Szóval kedves Zolikám vagy polikám. Velem rábasztál. Nem kicsit, nagyon. Ha bannolsz, akkor sem úszol meg. Ha meg akarsz szabadulni tőlem, MEG KELL ÖLNÖD!
De mondok egy jobbat. Fogadd meg a tanácsom és akkor mindkettünknek jó lesz.
Azt szeretném ha a Te személyiséged is abban az irányban változna, amiben az enyém. Legyünk tökéletesen egyformák (a bogárevést kivéve)
Ehhez az kell, hogy feladd azt, ami elgyengít. Mert bebizonyítottad, hogy egy nálad sokkal gyengébb, jelentéktelen, veszélytelennek tűnő senkiházi szar, mint én rohadt aljas módon, DE SIKERESEN beleszart a szuperegódba. Nekem is van, csak nekem sokal nagyobb. Annyira nagy, hogy már nem tud itt senki megbántani. Mert nem lehet.
Téged viszon ha térdre nem is kényszerítettelek, de alaposan megbotlasztottalak.
És az egészben tudod mi a legdurvább? Na most figyelj!
1. Egy rögtönzött megjegyzés volt a blogomban tett megjegyzésem, amire felfigyeltél. Felfigyeltél, mert véletlenül pont olyan címet adtam neki, ami felkeltette az érdeklődésedet.
2. Nem tudtam akkor még, hogy Te vagy poliverzum.
3. Már több, mint egy éve vágytam rá, hogy összefussak itt, amikor megtudtam, hogy ignorálták polit. Ekkor szomorúság töltött el. Nem sokára mi történ? Nem bírtál nyugodni és újra regeltél. És az élet úgy hozta, hogy összetalálkozzunk.
Tudod a szemetet összhordja a szél.
Ennyi véletlen nincs ám az életben. Itt jön be az, amiben Te nem hiszel. A karma. Azért botlottunk egymsba, mert kellett a személyiségi fejlődésünkhöz. Hiába én vagyok a fejletlenebb, ez kell, hogy tovább tudj fejlődni.
Egy dologban azonban jobb vagyok nálad. Én már nem sértődök. Ha valaki beszól azt ugyanolyan játéknak veszem, mint aki nem ért velem egyet és ezt kifejti. Sőt, meg sem próbálom győzni. Mivel ezt nem tekintem többnek egy kibaszott shownál. És visszaszólok a saját öncélú szórakozásmból. Nem érdekel, ha nem tudok győztesként kikerülni, nem is az a célom, mivel nem érthetünk mindenben egyet. Engem a folyamat boldogít, a módszereim, ahogy azt teszem. A módszereim, amivel magamat és másokat is mulattatok.
Szóval ebben jobb vagyok nálad. Szeretném, hogy Te is eljuss erre a szintre és akkor Neked is jó lesz. De nem hiszek benne, hogy sikerülni fog. Ehhez fel kell adnod egódat és megalázkodnod előttem. Persze ez soha nem fog menni. Így lehetetlent kérek Tőled. Pedig a képesség meg van benned, ezt bizonyítottad hajbival.
A sértődöttségedet kelene féretenned és már félig nyertél. De ne feledd ellenem nem nyerhetsz, ha nem válsz teljesen azzá, amilyen én vagyok.
És nem fogsz. Igaz az a mondás, hogy mindenkinek saját maga a legnagyobb ellensége. Ugyanis hiába írod, hogy leszarsz meg jól oltogatsz. Egy apró gond van. Úgy fogsz lefeküdni, hogy valami nem kerek. Valami nincs rendben. Nem fog hagyni nyugodni az egód soha. Soha, de soha, amíg meg nem döglesz.
Én viszont boldogan fekszem le ma is. Tudod miért? Mert odabasztam ma is egy nagyképű önimádő fasznak, aki megérdemli.
Szóval megértem, amikor azt irtad, szerettél volna a barátom lenni. Mert akkor nem bántottalak volna. De mondok egy hajmeresztőt. Lehetnénk, de ehhez az kell, hogy térdre borulj előttem, hogy átformáljam a tudatod nekem tetszővé. Utána egymás sebeit és ánuszrózsáját nyalogatva (KÉPLETESEN!) mennénk kapálni a kertembe miután visszaköltöztél szeretett kishazánkba.