Ha az "Ofra Haza és Kajjám" című regényemre gondolsz, akkor teljesen melléfogtál a tippeddel. Az ugyanis nem a kettejük szerelméről szól! A varázslóm, Kajjám ugyanis már bőségesen házasember akkor amikor az a regény játszódik (már jónéhány tízezer éve van neki felesége, természetesen egy varázslónő,akinek amúgy Mirjan a neve... Érdekességképpen megjegyzem amúgy, az öreg Kajjám hatalmas papucs Mirjan mellett...) szóval nem az ő románcukról szól a sztori... Kajjám csak visszautazik az időben, kicseréli Ofra tetemét egy megkülönböztethetetlen utánzatra, Ofrát (alvó állapotban) elhozza az ő idejébe, meggyógyítja, majd (a még mindig alvó de már egészséges) leányt egyszerűen bepakolja annak a férfinak az ágyába, aki reménytelenül szerelmes az egykor élt és tragikus halált halt énekesnőbe... Akkor teszi be mellé amikor a férfi alszik. Ja, és pucéron teszi oda a leányt, mert miért ne, ne kelljen a vetkőzéssel se bajlódniuk amikor a leány felébred, hadd örülhessenek egymásnak azonnal...
Szóval Kajjám nem magának akarta Ofrát, ő csak jót szeretett volna cselekedni... Már sokadszorra az életében. Sajnos ez sose jön neki össze, mert hiába óriási ész az öreg varázsló amúgy, de csak a varázsláshoz ért, meg a matematikához, programozáshoz esetleg, stb, de az emberekhez abszolúte nem...
Na és most képzeld el, szegény Ofra utolsó emléke az hogy a kórházban hulladozik gépekre kötve. Majd felébred... pucéron, egy vadidegen ember mellett az ágyban... Hm, jókora jelenet lesz belőle...
De nem árulhatok el mindent, tessék elolvasni a művet! Annyit spoilerezek csak még, hogy természetesen hepiend a sztori vége, mert én olyanokat szoktam írni. Ars poeticám:
„A világban túl sok az iszonyúság ahhoz, hogy azt még leírt szavainkkal is szaporítsuk, emiatt mindig »Happy End«-re törekszem!”.
Angolul is mert ez olyan szép:
"There are too many horrible things in the World even without swelling them with our written words, thus I strive to create »Happy Ends«."