Igen, csak rosszul írtam. Öröklődnek a megnyitott fájlok, így elég parancssorban a descriptort átadni, ami ugye egy egész szám.
Sokat nem spórol vele az ember, mert tipikusan semmit nem szokott csinálni egy démon a fork előtt, csak beolvasni a configot és rábindolni a portra, esetleg még usert váltani. Ekkor még nincs akkora címtér, mint egy régóta futó programnál, de legalább fel lesz készítve a program a fork() utáni időkre.
Bár ahogy most systemd doksijait olvastam, bind-ra és userváltásra sincs szükség.