Kicsit borzolod ám a hátamon a szőrt, tudod?
Ctrl-R után újabb Ctrl-R -ekkel lehet lépkedni, én ezt használom, általában elég hamar megvan amit keresek. Ha nincs, akkor history | less és utána már tanulhatok is a történelemből.
A borzolás meg azért van, mert bár a vi marha jó, és parancsorban sem haszontalan, van egy rohadt nagy hátránya: ha nincs benne rutinod, és agyilag a feladatra koncentrálsz és nem a környezetre amibe gépelsz, akkor csúnyán pofára eshetsz.
Az egy dolog, hogy adtam már le úgy Word doksit, hogy visszakérdeztek, hogy mi az a :w a végén? Kicsit ciki, kicsit vicces, de nem fáj senkinek.
Ellenben van egy kollégánk aki beállított néhány szerveren hogy vi legyen a parancssor, na ott már követtem el olyat, hogy félkész parancssor végérem mentem (volna) END -el, majd Backspace és egy karakter hozzáad, és Enter.
Csakhogy az End kirántotta a szerkesztő üzemmódból, és az utolsó karaktert nagybetűre cserélte, a backspace csak egyet balra lépett, és amit nyomtam egy karaktert az sok vizet már nem zavart, de mivel a megfelelő számú koppanáson túl volt a kezem, már ment is az Enter.
Root joggal. Éles szerveren. Kicsit ciki, de kurvára nem vicces! Mázli, hogy nem fájt senkinek.
Azóta szégyen ide vagy oda, de ezekre a szerverekere ha bemegyek, akkor a sudo su - után már megy is hogy bash, mert nem arra akarok figyelni hogy hogyan gépelek, hanem hogy miért pont azt.
Bocs, hogy hosszú lett, de ezt ki kellett írnom magamból. :-)