Miért jó, hogy mindent beleöntünk az init rendszerbe?
Mert a szolgáltatásoknak _kell_ az alattuk levő storage. Persze, írhatsz scriptet, ami megnézi, hogy sikerült-e felcsatolni a /var/mail-t mielőtt elindítja a Dovecotot, akár át is írhatod a disztrib init scriptjét ezzel a checkel. Akár a distrib init scriptje tartalmazhat is egy részt, ami végignyalja az fstab-ot és megnézi, hogy a /var/mail alatti összes mount sikerült-e.
Ugyanez pepitában mondjuk egy libvirt: taknyolhatnál init scriptet, ami egy sysconfig-beli shell scriptben felsorolt összes helyre végigszalad és megnézi, hogy felette minden mount sikerült-e, hogy a user fel tudja vinni a saját image helyeit és ne induljon el a libvirtd úgy, hogy a VM-ek storage filejai nincsenek ott.
És lehetne még sorolni egy csomó más démont.
Aztán persze ha már minden init scriptben kisebb-nagyobb különbségekkel ott van ugyanez a logika, akkor majd lehet jól - természetesen disztro-specifikus implementációkkal - egységesíteni, hogy csak egy source kelljen minden init scriptbe...
Na, _ezért_ hasznos, hogy az init rendszer a mountokkal is törődik.
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)