Kiemelted? Az egész bekezdés arról szólt és azt írtad, hogy "azoknak a véleményét osztom, akik a problémák mellett az előnyeit is látják, és használják". Én erre kérdeztem, hogy miféle előnyök? A SysVInit hiányosságai pedig még mindig nem érvek a systemd mellett. OpenRC? s6? A többiek?
Na, ez viszont már a systemd hibája, mert asszimilálta a mountot és onnantól kezdve egy szaros mount is internal errornak számít és lehet ugyanott, egyformán kezelni őket. Ezt is minek kellett...
Már megint GOTO 10: erre írtam (hatszázhatvanhatodszor), hogy lehetne egy sima skip, egy skip with password, meg egy root shell lehetőség, de ilyenkor mindig jössz azzal, hogy de a Raspbianban nincs defaultból root, holott itt már régen általánosságban beszélünk a dologról; általában úgy telepítik fel a rendszergazdák, hogy legyen. Raspbianon is csinálni kell és akkor lesz. És akkor lehet root passworddel skippelni. És az fail-safe. De a probléma nem ez, hanem az, hogy vitatkozunk itt a fail-safe-ről, megállás nélkül, mert mindig visszatereled ide a dolgot, mert nem érted, hogy a systemd-nél, ha lett volna aktív root, akkor is elcrashel a boot folyamat, a saját - elbaszott - mount subsystem miatt. Érted? Skip with password + nincs root = failed system => PEBKAC, skip with password hiánya miatti failed mount + van root = failed boot => PEIPH.