Többen is voltak a tudósok közül, Legaszovra és Velikhovra emlékszem. A probléma megoldásán nagyon sokmindent lehet érteni, egyrészt azt, hogy ott, helyben csökkentsék a hatásokat (tűz elfojtása, kibocsátás megállítása, szennyezés csökkentése, radiológiai felmérés, szarkofág tervezése), másrészt, meg kellett érteni, hogy mi történt (minél pontosabban meg kellett érteni, hogy mit is csináltak, és megérteni, szimulálni, hogy mi is történt). Ez utóbbit nyilván sokan, messziről is végezték (gondolom, nyugaton is, pl. mert jobb számítógéphez fértek hozzá). Az alapján, hogy hol, ki, mekkora sugárdózist kapott, szintén sok helyen próbálták megbecsülni az egészségügyi következményeket (pl. Hirosima és Nagaszaki adatai alapján).
Nemzetközi segítséget is kaptak, pl. az akut sugárbetegek ellátásában, a csontvelő-átültetés egy amerikai specialistája utazott Moszkvába.