Én még kórházban, iskolában, menzán, hasonló helyeken jó kaját életemben nem láttam. Extrán válogatós vagyok, gyerekkoromban nem voltam hajlandó megenni szinte semmit se az oviban, se az isiben. Aztán felnőttem és elkezdtem házon kívül étkezni, meg is betegedtem tőle.
Aztán megjött az eszem, újra alig kajálok házon kívül és azt is nagyon megnézem, hogy mit. És újra jól vagyok. Ha nincs jó kaja, akkor inkább nem eszem egy napig se, nem gond.
A sóval tévedésben van a világ, nincs vele semmi baj. Annyit kell enni, amennyi jólesik, a szervezet gond nélkül ki tudja választani a többletet. Viszont ha kevés, annak vannak következményei. Hasonlóan van a zsír is, a zsírfóbia is tévedés, teljesen jó táplálék az egészséges állati zsír.
Ha kórházba kerülnék, az lenne az első, hogy megoldanám magamnak, hogy rendes kaját hozzanak be.
A gyerekeimnek is megoldom, hogy ne kelljen menzásat enniük. Ne kelljen kiállniuk azt a tortúrát, amit én kiálltam gyerekkoromban: bűzös kajaszag az ebédlőben, tanárok és osztálytársak piszkálódása, hogy "csak kóstold meg legalább". Persze, a cukrosliszből készült trutyifőzeléket kóstolja akinek hat anyja van!
Az egyetlen, ami nem igaz rám a finnyás tulajdonságok közül az az, hogy nem szoktam panaszkodni. Elfogadtam, hogy ez van, és kész. A legtöbb ember igénytelen a táplálékára, és a közétkeztetés ezt csúnyán kihasználja. Tőlem egye mindenki más! Én nem fogom, és megoldom magamnak, velem nem kell törődni!
Ha észbe kapnánk és gatyába ráznánk az emberek táplálkozását, esetleg pótolnánk a vitaminjukat is, akkor hihetetlen összegeket spórolhatnánk az egészségügyön, és nem mellesleg sokkal boldogabb lenne mindenki. De mi inkább spórolunk, és szarral tömjük a népet.