+1
Utoljára gyerekként feküdtem kórházban, ha jól emlékszem diétás kosztot kaptam, mert azt hitték allergiás vagyok, ami mint kiderült igaz is volt, de nem ételre, hanem a korábban kapott tetanuszban lévő állati fehérjére, amitől tele lettem kiütéssel. Ez a reakció olyan ritka, hogy az orvos is csodálkozott... Na a lényeg, hogy addig azt sem tudtam, hogy korpából is lehet levest csinálni, de azért megettem.
Az is hozzátartozik az átlagember felfogásához, hogy mást okol a betegségéért, a felmenőit, a körülményeket, a sorsát, akármit, pedig nagyon sok nyavaja megelőzhető lenne, ha nem akkor kezdene vele foglalkozni az ember amikor már tüneteket produkál és orvoshoz kell járni. Kb 40 éves korig a legtöbb ember természetesnek veszi hogy egészséges és szinte bármit ehet, ihet, tehet magával, kibírja. Lásd még "vizet nem iszok mert abban halak úsznak", "az én gyomrom még a szeget is megemészti", "tudom, hogy árt a cigi, de valamiben meg kell halni" és a hasonló népi "bölcsességeket". Aztán öregebb lesz és elkezdenek jönni a bajok. Utána pedig jön az elvárás, hogy az orvosok, a kórház, gyógyítsa őt meg.
Az egészségért tenni is kell, különben hamar elmúlik. Ahogy trey is írja, sokan, nagyon sokat tesznek azért tudatosan vagy tudatlanul, hogy az életük része legyen valamilyen betegség. A statisztikákat mindenki ismeri, elhízás, cukorbetegség, stb.