Legolcsóbb alternatíváról beszéltem, nem legjobban kifizetődő alternatíváról. A 75 millió Sandy Bridge gépnek nem mindegyike vállalati környezetben van, ahol befektetőlogikával állnak ahhoz a kérdéshez, hogy lecseréljék-e. Sőt nem is minden cégnél így megy a lecserélés. Az értelmesebbek fel tudnak venni hozzáértőt, karbantartót, szervizest (vagy meg tudnak bízni alválllalkozót), aki pikk-pakk azonosítja a hibát és megjavítja a gépet, a kieső időre pedig cseredarabot biztosít.
Darabszámra forrás?
Linkeltem. Leszartad? Igen.
A használati adatokra forrás
Leírtam. Leszartad? Igen.
Ha már csere, akkor miért a következő ócskavasat számolod?
Leírtam. Leszartad? Igen.
A másik dolog meg az, hogy az SB-es gépeket a te olvasatodban nulla USD-be kerül életben tartani (üzemképes állapotot fenntartani), nem kell hozzájuk alkatrész, nem kell hozzájuk karbantartó emberk
Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, kiszámolhatod, hány gépet tartanak olyan céges környezetben, ahol külön ember kell az alkatrész beszerzéséhez. Én azt nem számolnám fel költségnek, hogy bemegyek valamelyik használtszámítógép boltba és veszek egy új processzort, vagy BIOS elemet a "tönkrement" számítógépemhez.
Arról nem is beszélve, hogy az sem mindegy, hogy adott feladatot egy vagy épp 3-4 óra alatt lehet elvégezni - sokszor elég egy 10-15%-nyi hatékonyságnövekedés is ahhoz, hogy egy új hardver néhány héten belül(!) behozza az árát. De ezt is akkor látnád be, ha a gazdasági szállal is tisztában lennél legalább annyira, mint amennyire nem vagy.
Ezt akkor látnám be, ha a 4 és 3 óra közötti különbözetet nem csak a cég költségei alapján méricskélnéd, idealista, minden(ki) mást leszaró módon, hanem beleszámolnád az okozott környezeti károkat (új hardver alapanyagainak kibányászása, legyártása és 6000 km-ről való idepöfögtetése), illetve a globális felmelegedésre gyakorolt hatásokat is. Mivel ezeket nem fizetteti meg senki, így kénytelen vagyok rájuk úton-útfélen felhívni a figyelmét a magadfajta, mindent pénzben mérő (vagyis csak pénzben mérni képes) idealistáknak.