Csak amikor arról van szó, hogy korlátoznák a hálózati hozzáférést az elavult eszközöknek, mivel potenciálisan veszélyt jelentenek az internetre, akkor a másik oldalról ott van, hogy ki az eszköz tulajdonosa - a gyártó vagy a vásárló. Meg bizonyos értelemben korlátozzák a szabadságát. És hasonlók.
Ezt lehet mondani telefonról, pécéről vagy más otthoni hálózati eszközről is. Rengeteg elavult rendszerű készülék található mindenhol. Állítólag már dosolásban telefonok is nagy létszámban részt vesznek.
A win10 update - rollback, force update és hasonlók kapcsán szóbakerült a téma Linus Tech Tipsen is. Megszavaztatták a nézőiket ennek apropójából, hogy hány év után tartanák jogosnak a telefonok hálózatról való letiltását
https://www.youtube.com/watch?v=r6Zw7PFYJ7w&t=2303s
De nemrég volt egy ilyen hupos topic routerek kapcsán, amelyek szintén élettartamon felül működésben maradnak általában.
https://hup.hu/node/161129
Annak ellenőrzésére, hogy naprakész-e egy eszköz, valószínűleg valamilyen nem lejárt, hiteles aláírásos megoldás kellene, amit nem enged az eszköz kihagyni a hálózati kapcsolthoz (tegyük fel, hogy a pontos időt valahogy ismeri :) ). Csak ez meg kb olyan lenne int a secure boot-os dolog, hogy valamitől véd, de egyúttal korlátoz is abban, hogy mit tehetsz az eszközöddel.
Mindkét oldalban van igazság. A jogok és kötelezettségek közti egyensúlyt nehéz megtalálni, mivel mindig van, aki bármilyen okból ragaszkodik az elavult dolgok további használatához. A korlátozásokkal pedig időnként vissza is élnek. A személyes felelősségvállalás lehetne csak megoldás, de ennél sokkal életbevágóbb kérdésekben sincs ilyen a legtöbb emberben. Sőt, egyre kevésbé van igény arra, hogy a közös érdekekre figyeljünk, mert az egyén van mindenek és mindenki előtt.