Én anno eldobtam mindent. Évekig csak röhögtek rajtam többen is. Kurvára céltudatos voltam és bár termeltem szép pénzt magamra ebből semmi sem jutott. Első három évben sem ruhát, se cipőt nem vettem. Már kezdtem lepusztulni. Aztán megjelent szépen lassan egy pici kis személyes jövedelem ami azóta egy exponenciális görbe. Ha elbuktam volna én lettem volna a legnagyobb lúzer az ismerőseim között, mert elbasztam n évet a semmire. Hittem a dologban és hittem magamban. De! Hiába volt ez meg, ettől még más nem hitt benne/bennem. Aztán rájöttem, hogyan lesz valaki karizmatikus vezető. Hisz a dolgában, nagyon szorgalmas és profin csinálja, oly módon, hogy más is részese akar lenni a sztorinak. Ez nem mesterkélten történt, hanem evolúciós módon. Volt az a pont amikor személyes életemben is meg lett az anyagi biztonság. Ekkor kerültem szerintem Maslow piramis tetejére, innentől meg már nagyon lazán ment. A kemény munkának vége lett, egyre kevesebbet, egyre okosabban dolgoztam. Jelenleg az önként vállalt (nem kellene nekem csinálni) operatív munkám heti max 1 óra (ezt percekre tudnám redukálni, csak érdekel a mechanizmusa ami gyönyörködtet), kb 2 óra hetente a stratégiai megbeszélés és ehhez jön minden más. Ha kedvem van az ERP-t fejlesztem tovább vagy behúzok egy UTP kábelt, mert kikapcsol. Alapvetően nem nyúlok semmihez ami nem hoz annyit amennyit minimálisan keresni akarok, kivéve!!! ha szórakoztat, kikapcsol, megnyugtat. Ekkor leszarom a hasznosságát.