Elvileg a munkáltató és a munkavállaló szerződést kötnek és a szerződés rendes felmondással történő megszüntetése esetén a törvénynek arra kellene megoldást találnia, hogy egyik fél se kerüljön emiatt lehetetlen helyzetbe. Attól függően, hogy a szerződés megszüntetését ki kezdeményezi, eltérőek a szabályok. A védelemre szoruló fél nyilván nem az, aki a szerződést meg akarja szüntetni, hanem a másik fél, tehát az, akinek felmondanak. A felmondási idő a munkáltató számára időt ad arra, hogy a távozó munkavállalót pótolja, a munkavállaló számára pedig a törvény anyagi ellenszolgáltatást és a munkavégzés alóli felmentést ír elő a munkáltató által történő rendes felmondás esetére (pl. azért hogy legyen ideje a munkavállalónak arra, hogy más munkahelyet találjon magának). Az aszimetria egyértelműen a munkavállalónak kedvező - és nyilván indokoltan.