Evvel nincs baj, de vannak szintek. Van olyan, amikor a gyerek bármit azonnal megkap, el lesz kényeztetve, nem tanulja meg azokat az alapvető képességeket, hogy megálljon a saját lábán. Van olyan is, amikor a nagy jólétből lesz a piálás, drogozás, Ferrarival fejreállás, stb. És van olyan is, amikor annyi vagyont hagysz hátra, hogy az örökösökből előjönnek olyan ösztönök, hogy harcolni kezdenek érte, aztán sose néznek többet egymásra. És ezt lehet folytatni, ezek megtörtént esetek. Az új generációk ijesztően nagy részére igaz, hogy "entitled", "spoiled", nem is tudok rá jó magyar szót.
Én is lentről kezdtem, most már eljutottam valahova, és ezt az utat nekem egyedül be kellett járnom, és szerintem a gyereknek is be kellene. Részben azért tudtam ezt végigjárni, mert nem toltak házat a seggem alá. Egész más életforma az, amikor valaki mindent megkapott, ilyet is láttam közelről, és nem akartam, nem akarok olyan lenni. Azok az emberek kevésbé foglalkoznak a világ és a szegények problémáival, a hátszél ellenére felülbecsülik a saját teljesítményüket, stb.
Részben nevelés kérdése, de nagyon óvatosnak kell lenni, az időzítéssel és a nagyságrendekkel is.