Nem hiszem, hogy a kibukási ráta azért ilyen magas, mert az emberek nem alkalmasak az egyetemi tanulmányok elvégzésére. Sok nyugati országban magasabb az egyetemet végzettek száma, és alacsonyabb a kibukási ráta. Erre pedig három magyarázatot tudok adni,
a) Mo-on az általános iskolák és a középiskolák minőségével (is) baj van, vagy
b) nyugaton, ha nem megy valami, akkor van pénz korrepetitorra, vagy
c) a magyar hülyébb nép, mint a nyugatiak.
Én az a)-ra (és részben a b)-re) tippelek, de kísérletileg tényleg csak úgy lehetne megvizsgálni, ha megpróbálnánk végre egy kicsit több pénzt adni az oktatásra.
Azt szintén nem hiszem, hogy a mi egyetemeink lennének a legszarabbak a földkerekségen. Sok szempontból nem jók, az alulfinanszírozottság miatt olyan nagyon nem is lehetnek jók (pl. természettudományban, hogy hány hallgatóra jut a laborban egy mérőeszköz, vagy hogy egy oktató hány órát kap a munkaidejéből, hogy felkészüljön egy órára), de ahhoz képest, hogy mennyiből hozzák ki, egész jók (az már más kérdés, hogy az ország sikerességét már nem ahhoz képest nézzük, hogy mennyit költünk az oktatásra).
Szakok erőltetése: szerintem sem kell semmit sem erőltetni, sem arra nem szabad az embereket kényszeríteni, hogy valamit tanuljanak, amiben nem jók, sem azt, hogy olyat ne, amihez tehetséget éreznek. Igaz, hogy az államnak is kockázat valakinek az oktatásába pénzt fektetni, de az illetőnek is időt. A haszonból is jut az államnak, ha sikerül (többet adózol, hozzájárulsz a tudásoddal a világ fejlődéséhez, stb.), normális, hogy a kockázatból is jusson.