A legelső DE: Vegyük észre, hogy az operációs rendszerek általában "amerikai nyelven íródtak". :-)
Sőt, a parancsok kiadásához is elegendő a 7 bites ASCII karakterkészlet.
Ezekhez a normál kiosztás az US billentyűzet, de legszívesebben a régóta eldobott DIN szabványút említeném, ahol SHIFT,\,...,/,SHIFT az alsó sor kiosztása.
A billentyűzetből alapvetően két fajta létezik: Az egyikkel "betűket írnak", a másik meg az ún. "szedő", amit nyomdában használnak / használtak.
Az a jó kiosztás, ami mindenhol egyforma. Működik unix, dos, windows környezeteben bármilyen billentyűzeten, de akár soros terminálon is, lassú vonalon is. Nem használhat speciális billentyűket, pl. Fnn, AltGr, Gold (??, vagy valami hasonló, ami a VAX terminálok sajátja).
Mindez megvalósítható repülőékezettel. "Modern" terminálokon a repűlőékezet ÉS az compose char alapból támogatott. Az utóbbi gyakorlatilag CTRL+. és repülőékezet.
Ezzel szemben a nagyon speciális kiosztás csak adott környezetben működik. Amint német, francia stb. billentyűzet elé kerülsz, vagy nem a speciálisan kialakított szekvenciákat kell használnod, rögtön meg vagy lőve.
Az alapismeretek is fontosak, nem indegy, hogy "honnan jöttél". Az "egész világ" tudja, hogy egy fájlkezelőben a "másolás" = F5. Ha feltételezzük, hogy a felhasználó valamit tud, akkor a "másolás" = C(opy). Érdekes módon nem az utóbbi terjedt el (az Xtree(Pro) fájlkezelő használta), köszönhetően Peter Nortonnak és az alap parancskészletet sem ismerő felhasználóknak.