Maga a szöveg már megvan papír alapon, ott írok (belejavítás nélkül).
A digitalizálás után, mikor már látom a félig-meddig kiszedett szöveget, még bővítek. Nem keveset. Amit íráskor még nem tudtam hozzáírni.
Szóval a valódi írás, amikor tényleg kellett a figyelem, már megtörtént, most az írói duma átkonvertálása történik az olvasó felé, mert hiszen ameddig az íróé a dolog, addig én ,,terápiás írásműnek'' nevezem a masszát, ami arra jó, hogy a költő ápolja, megnyugtassa vagy gyógyítsa a lelkét. Szóval a terápiás jelleg megszabadításával a tipográfia is felépül teljesen.