Nézd, börtönben is van élet. Az a szabadságom egyik nagyon fontos pontja, hogy én döntöm el, kinek milyen információt, milyen időzítéssel adok át magamról, s milyen mélységben. Ha ez nem így van, lényegében gyámság alá helyeztek, más dönt helyettem az életem dolgaiban. Az az én döntésem, kit milyen mértékig engedek magamhoz. Sőt, az is, ha esetleg eufemisztikus csúsztatásokkal élek.
Olvastam, hogy Balázs Klári - Korda György felesége - nem árulta el idős édesanyjának, hogy meghalt Klári bátyja, azaz a hölgy első gyermeke. Az a fájdalom talán a hölgyet is elvitte volna. Az Klári döntése volt, hogy ezt az infót nem tudatja édesanyjával. Ugyanakkor nagyon nincs rendben, ha a techcégek közvetítésével átnyúlnának Klárin, s az édesanyja megtudná a szomorú hírt. Akár csak úgy, hogy valamelyik távoli ismerős, aki nincs beavatva, de tájékozódik a valóságról, elszólja magát.
Egyébként meg nem érdekel, hogy a világ egyik felének nincs igénye a szabadságra. Nekem van. A magánélet attól az, hogy annak részleteit nem óhajtom mással megosztani. Ez egy lelki, pszichológiai igény. Ezért nincsenek a lakásom falai, padlója és mennyezete üvegből. És ezért van a lakásomon belül ajtó a WC-n.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE