Dehogynem: azáltal ahogy dolgozol pl a gyermekednek adsz mintát magadról, hogyan állsz hozzá BÁRMILYEN feladathoz amit elvégezni szükségszerű és nincs feltétlen rögtön számodra pozitív eredménye: ebből a szempontból ugyanaz mint a kerti gaz húzkodása: gyerkőcként lehet h lenne jobb dolgod is mint segíteni napi fél órát ezzel, felnőttként is el tudnál a normál munkád helyett képzelni még más elfoglaltságokat de pl a gyerek ugyanígy áll majd hozzá az iskolához. Jó esetben nem szükséges rossz a munkád amit végzel és csak mellékes adottsága, hogy abból -is- él a család. (pl lehet mellette kiadott lakásod stbstb).
De amíg a mintázat amit magad példájával átadsz (és nem belevésel a gyerekbe, de lát olyat, hogy így is lehet) igenis nagyon fontos. Ha azt látja, hogy a munka egy foshalmaz ami nem oszt nem szoroz akkor egyenes út vezet a szakmai örömlány kategóriába: bármit ami fizet.. ..és általában ez a -már torzult- látásmód akár akarod akár nem visszahat a családi élet különféle viszonyaira is.
befejezem a zagyválást, majd folyt. köv. vagy nem. :)