Szerintem nagyon elbeszéltek egymás mellett. A zenehallgatás egyrészt abszolút szubjektív dolog, másrészt a hallgatóság zenehallgatási képessége sem egyforma. Az utóbbi, minden kutatás nélkül, a zenét hallgatni képtelenek túlsúlyát valószínűsíti.
A régi Hifi Magazinban készült egy olyan összehasonlítás, amikor ugyanazt a lemezt szakemberek és amatőrök, vacak és csúcstechnikán hallgatták. A vacak lejátszón a karmesterek jobban észrevették a zenekar hibáit! :-) Ismerek olyan emberkét, aki szintetizátoron, zongorán játszik, énekel, zenét szerez, de a 100% torzítást nem ismeri fel. Az emberek java része pontleszarja a minőséget. Képtelen külöbséget tenni a különböző minőségű hanganyagok között, de nem is akarja minősíteni. Éppen úgy, mintha egy becsukott szemű vagy egy vak embert faggatnál arról, hogy most akkor sötét van vagy világos.
Ugyanakkor, ha a hangmérnök egy apró "eltérést okoz", (direkt nem "hibát vét"-ként határoztam meg) az jelentős eltérést okozhat a zene szubjektív megítélésében.
A fentieket összegezve azt mondanám, hogy aki tud és szeret zenét hallgatni, az általában észreveszi a jobb minőséget. Természetesen ez nem úgy történik, hogy HALLOTTAM az A 0,02%-kal kevésbé torzított, a B meg 110dB helyett 117dB jel/zaj viszonnyal rendelkezett. ;) Egyszerűen a jobb minőséggel rögzített hanganyag szebben és élethűbben fog szólni. És ezt egy jól ismert ismert kedvenc zenémen és kedvenc karmesteremmel hamarabb észre fogom venni.
A műszaki oldal még érdekesebb. Semilyen hangvisszaadó lánc nem lesz soha tökéletes. Még a profi zenehallgatók is szubjektív módon hallgatják a zenét. Mindig lesznek olyanok, akik a nagyon jelentéktelennek tűnő hibák egyikére vagy másikára érzékenyebbek. Ráadásul a digitális lejátszás soha nem éri el az elméleti értékeket. A mérések sem mutatják meg azt, ami hallható, mert csak egyes kiragadott paramétereket szokás mérni. A hallásgörbék meg csak statisztikai adat.
Ennek ellenére a nagyobb felbontáshoz tartozó hardver gyakran szebben szól.
Az eddigiek alapján tegyük fel, hogy a tesztcsoport fele felismeri a jobb felbontást. Cseréljük ki a lehallgató lánc egyik gyengébb elemét, pl. a hangfalat egy ugyanolyanra! Ez akkora eltérést jelenthet, hogy - bár marad a felismerési arány - de a tesztcsoport más része fogja felismerni a jobb felbontást. És így tovább...