Érdekes megvilágításba helyezi a D-Go-Rust nyelveket. Annyi a megjegyzésem, hogy a cikk akkor íródott, amikor a Rust 1.0 még csak pár hónapos volt. Azóta rengeteget fejlődött, béta ágban már készülve a 2. főkiadásra.
Rust-ban írtak azóta unix-like operációs rendszert, illetve egy RTOS-re emlékeztető OS-t is. Mikrovezérlőkre egyébként vannak sikeres próbálkozások, de itt szerintem a C-t nem lesz gyors folyamat gyártói támogatás hiányában kiváltani. Így csak néhány kiszemelt mikrovezérlő típusra fog egyelőre korlátozódni.
A Rust egyébként a változóknál GC helyett lifetime-ot használ. Viszont amit tényleg nehéz volt megszokni, az az ownership és borrowing. A cikkben a szerző jól rátapintott, hogy a tanulás első időszakában magasabb falak tornyosulnak a nyelvet megismerni szándékozó előtt. Ellenben izgalmas megoldásai vannak.
A D-re visszatérve a népszerűségének szerintem nagyon jót tenne egy cargo-hoz hasonlóan külső komponensek berántásával is foglalkozó "make" továbbgondolás és persze egy nagyobb komponensgyűjtemény.